A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
A múzeum története
Az első Magyar Börtönmúzeum
A kor szakemberei érzékelték a múlt tapasztalatainak óriási jelentőségét, legyenek akár közeli hagyományok, vagy távoli tradíciók, már-már virtuális, múzeumba illő szokások, rendszerek. A magyar börtönügyi tudományosság mindmáig legértékesebb történeti adatgyűjteményét nem történész, s nem is joghistorikus publikálta, hanem a budapesti királyi országos gyűjtőfogház igazgatója, Vajna Károly. Kétkötetes hatalmas műve "Hazai régi büntetések" fő céljaként az első modern értelemben vett büntetés-végrehajtási intézeteknek (a szempci, tallósi, szegedi fenyítőháznak), a szabadságvesztés-büntetés korai formáinak állított emléket, de nem mellőzte a kutatómunkája során felhalmozott egyéb büntetési nemekre vonatkozó gazdag adathalmaz közzétételét sem.
Az igazgatónak a könyv megírásához szükséges fáradhatatlan szívóssággal folytatott gyűjtőmunkája, országjárása során birtokába jutott tárgyi emlékek jelentették a kezdeteit annak az értékes gyűjteménynek, amelyet a következő években állított össze. Az egyre növekvő anyagot átmenetileg a gyűjtőfogházban helyezték el, ami behatárolta a kiállítási lehetőségeket is. A múzeum gyűjteményében legnagyobbrészt a régebbi múlt emlékei szerepeltek: a feudális büntetés-végrehajtás már régen mellőzött instrumentumai (kalodák, pellengérek, szégyentáblák, szégyenkövek, a legkülönfélébb bilincsek, kőgolyók, hóhérpallosok, kivégzőszékek és kerekek stb.) Hatalmas volt a múzeum képanyaga. A büntetés-végrehajtás hétköznapjairól is tanúskodnak egyes tárgyak: fegyőri felszerelési eszközök, kimutatások, táblázatok, levelek és jogszabálymásolatok a börtönügy világából, s a hatalmas rabmunka-gyűjtemény. A nemzetközi kapcsolatokat jelezték a külhoni fényképek és dokumentumok: a plötzenseei, a moabiti, a tegeli, a nümbergi és más fegyintézetek alaprajzai, fényképei. A gyűjtemény leglátványosabb része volt a büntető intézeteknek egységes, 1:250 mérték szerint készült gipszmodelljeinek kiállítása.
1920-ban a múzeumot átköltöztették az Igazságügyi Minisztérium épületébe. Az Országos Börtönügyi Múzeum gyűjteménye azonban hamarosan veszélybe került. A második világháború utána kormányra jutó új hatalom igazságügyi tárcája már nem tartott igényt a "feudális és imperialista" múlt relikviáira. Az évtizedes gondoskodással kialakított kollekció előbb a pincében került, majd felajánlották a művelődési tárcának. Néhány esztendő hányattatás után a múzeum anyagának egy része 1949-ben a régi Kiskun kerület székháza mögött található egykori tömlöc épületben lelt új otthonra. Az átköltöztetés viszontagságai erősen megcsonkították a gyűjtemény. A Kiskun Múzeumba került gyűjteményből először 1951-ben nyílt kiállítás.
