A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Másfél évszázada hunyt el Deák Ferenc
2026-01-28 07:00
Másfél évszázada, 1876. január 28-án hunyt el Budapesten Deák Ferenc, a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb közéleti személyisége.
Kehidai Deák Ferenc a Zala vármegyei Söjtörön született 1803-ban, zalai köznemesi családban. Az 1833-tól 1873-ig tartó, 40 éves politikai pályafutása során az egyik legtiszteltebb és legelismertebb szereplője volt Magyarország XIX. századi történetének. Bár országos méltóságot mindössze csak fél éven át, 1848-ban viselt a Batthyány-kormány igazságügyi minisztereként – ezt leszámítva csak országgyűlési követi, illetve képviselői megbízatása volt – mégis példátlan befolyással bírt a közéletre, Magyarország polgári átalakulásában és a birodalmon belüli helyzetének megszilárdításában, új alapokra helyezésében. A reformkorban és a dualizmus korában is meghatározó szerepet vállalt, akit kortársai megfontoltsága és tisztessége miatt „a haza bölcse” titulussal is illettek.
Ahogy azt dr. Sári Adrienn írta születésének kétszázadik évfordulóján: „gazdag életműve okot adhatna elemzésre akár a jobbágykérdésről, a szólás- és sajtószabadságról, vallás- és egyházpolitikával vagy nemzetiségi kérdéssel, illetve a kiegyezéssel kapcsolatban” is, azonban a büntetés-végrehajtási szervezetben Deák Ferenc emlékezete az 1843-as büntetőtörvénykönyv-javaslat, az úgynevezett Deák-féle Btk. miatt kiemelkedő. Az általa 1841 és 1843 között vezetett kodifikációs bizottság az akkor legkorszerűbb büntető törvénykönyveket vette alapul: a differenciált, ám tettarányos büntetést lehetővé tevő büntetési rendszer tervezete mellőzte a halálbüntetést és a becstelenítő testi fenyítéseket, mint büntetési nemet, a büntetések közül a legfontosabbá a szabadságvesztés-büntetés lépett volna, ami mellett a közhivatal elvesztése, a pénzbüntetés, és a birói dorgálás lehetőségei között választhatott volna a bíró.
A törvényjavaslat megszövegezői által alkalmazott liberális normák közül a törvény előtti egyenlőség megteremtése nem állta meg a helyét az akkori magyarországi viszonyok között (bírói tisztségek a konzervatív nemesség körében, az eljárásban középkori elvek, csak nemesi szabadság létezik), ezért a törvénytervezetet a diéta főrendiházi konzervatív tagjai nem szavazták meg. A progresszív elvek ugyanakkor jótékony hatással voltak a bírói gyakorlatra, a halálbüntetés a minimumra csökkent. A javaslat szelleme az országgyűléseket az első büntető törvénykönyvig kísérte.
Mélyen humánus szemlélete, halálának 150. évfordulóján is Vörösmarty Mihály róla írt jellemzését juttathatja eszünkbe: „Ily emberre szükség van a világon, nemcsak az országért, hanem azért is, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon állítást, hogy az ember Isten képére alkottatott”.
