A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Elhunyt Újlaki Csaba
2023-05-19 10:48
A Börtönmúzeum 7. kötetének szerzője 2023. május 9-én távozott.
A Börtönmúzeum 2011-től kiemelt figyelmet fordított a XX. századi diktatúrák áldozatainak emlékét ápolva arra, hogy a még élő szemtanúk vallomásait összegyűjtse, és amennyiben lehetséges, megjelentesse. A Sátoraljaújhelyen fogvatartott nők és férfiak csoportos kötete után így jelent meg Ullrich Miklós: Kiállt egy kavics c. visszaemlékezése. Ez a kötet számos volt politikai elítélt figyelmét felkeltette, így Újlaki Csaba bácsiét is, akit az 1956-os forradalmat követően a szabadságharc nagyváradi „népszerűsítése” miatt hurcoltak meg és vetettek Románia egyik legszigorúbb börtönébe. A Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egykori tagjaként írta meg visszaemlékezéseit, melynek külön érdekessége a történelmi adatokon kívül, annak a replikagyűjteménynek a leírása, ami a börtönélet során a rabok által titokban készített használati tárgyakat tartalmazza.
Újlaki Csaba Nagyváradon született, 1941. november 9-én. A nagyváradi egészségügyi technikum hallgatójaként tartóztatták le 1961. január 11-én. A nagyváradi Securitatén töltött vizsgálati fogság után a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetében való tevékenysége miatt 9 évi börtönre ítélték. A nagyváradi börtönből 1962 májusában Zsilavára került, innen szabadult 1964. július végén, a kegyelmi rendelettel. Szabadulása után elvégezte az egészségügyi technikumot, majd fogtechnikusként dolgozott Nagyváradon. 1968-70-ben munkaszolgálatos katona a Vaskapunál, Vârciorován. 1971-től a Tasnádi Városi Kórház fogtechnikai laboratóriumában, majd 1988-ig a Szatmárnémeti Speciális Fizetéses Poliklinika Laboratóriumában volt laborvezető, ezt követően a Megyei Kórház fogászati laboratóriumában dolgozott. 1988. április 11-től, előbb menekült státusban, majd 1990-től magyar állampolgárságot nyerve Sárospatakon él, ahol délelőtti főállásban a Sárospataki Református Kollégium kémia-biológiai laboránsaként működött, délutáni munkaviszonyban pedig fogtechnikus-kisiparosként dolgozott.
Megalapította a „Sárospataki Református Kollégium MTTSZ Lövészklubját” és 22 éven keresztül parancsnoka volt a Sárospataki 763. sz. Sztárai Mihály Cserkészcsapatnak. Nyugdíjasként népi játékkészítő-kisiparosként is tevékenykedett.
Kitüntetései:
„’56-os Emlékérem”
A „Szabadság Hőse” kitűntetés
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára kiadott „Emlékérem”
„A Hazáért és Szabadságért” kitűntetés
„Hűséggel a Hazához” kitűntetés
