A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Szöllősy Oszkár 150
2024-02-28 13:56
Másfél évszázada született Szöllősy Oszkár jogász, igazságügy miniszteri tanácsos, börtönügyi szakíró, író, publicista. A hazai börtönügyi szakirodalom egyik legjelentősebb műve, a Magyar Börtönügy szerzője.
Szöllősy Oszkár 1874. február 24-én, „Hegyalján, agg, szürke házban” született. Apja Szöllősy Gyula földbirtokos, édesanyja Barna Amália, két testvére Alice és Aurél. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában, Sátoraljaújhelyen végezte, ahol végig kitűnő tanuló volt. Ezt követően Budapesten folytatta tanulmányait, ahol 1898-ban jog- és államtudományokból szerzett diplomát, majd 1900-ban sikeres vizsgája eredményeként ügyvédi oklevelet szerzett.
Szakmai munkásságát megelőzően irodalommal, költészettel is foglalkozott. Politikai szatírái jelentek meg – névtelenül – a dualizmus korszakának kedvelt élclapjaiban: az Üstökösben, a Bolond Istókban és a Borsszem Jankó évfolyamaiban. „Oszkár bácsi” néven közölte gyermekverseit a Kis Lap 1892 és 1903 között.
1906 és 1918 között ügyészként, majd haláláig az Igazságügyminisztérium VI. – börtönügyi – ügyosztályán dolgozott tanácsosként, majd mint miniszteri tanácsos a Börtönügyi ügyosztály helyettes vezetőjeként.
A Börtönügyi ügyosztály szerteágazó tevékenysége során érzékelte a magyar büntetés-végrehajtási jog hiányosságait, rendeleti szintű szabályozatlanságait, amint azt saját maga is megfogalmazta: „A bűntető-ítéletek végrehajtására hivatott kir. ügyészek és börtönügyi tisztviselők régóta érzik a hiányát börtönügyi jogszabályaink rendszeres összefoglalásának és szakszerű magyarázatának.” A Büntetőjog Tárában, a Bűnügyi Szemlében, a Magyar Jogéletben és a Magyar Jogi Szemlében közreadott számos publicisztikai írása után, a pusztán alapelvi szinten szabályozott bv. jog rendszerezésére tett sikeres kísérletet A magyar börtönügy vázlata c. (1920) munkájában, majd e munkája két kiegészített, bővített kiadásában (1930, 1935), melyek a hazai börtönügy egyik legnevesebb szakértőjévé avatták. Ugyanakkor Estók József tanulmányában (Börtönügyi Szemle 2010/4) nem alaptalanul emeli ki, hogy: „a mű a laikusok számára is érdekes, olvasmányos, a szakma elméleti és gyakorlati kérdéseit érintő, sok esetben a legapróbb részletkérdésekkel foglalkozó alkotás". Szöllősy Oszkár igyekszik bemutatni – kritikai észrevételeket sem mellőzve – a börtönügy hazai és a nemzetközi viszonyait, a börtönrendszereket, az elért eredményeket. Az általános büntetőjogi és börtönügyi ismeretek felvázolását követően foglalkozik az egyes végrehajtási fokozatokra vonatkozó szabályokkal – a befogadástól, a büntetés foganatba vételétől kezdve egészen az elbocsátásig. Ezen belül érinti a napirendet, a rabjogokat, a viselkedési normák követésének pozitív, illetve megsértésének negatív következményeit, a lelki gondozás, az oktatás, képzés lehetőségeit, a külvilággal való kapcsolattartást, a munkáltatás különböző formáit, az ellátás valamennyi területét; olyan témákra is kitér, mint a rabbiztosítás, a börtönök igazgatása, felügyelete, jelentési rendszere, a gazdálkodás, nyilvántartás, adminisztrációs feladatok. A személyzettel kapcsolatosan írt a felvételi, az előmeneteli és a javadalmazási rendszerről, a feladatokról, a különböző beosztásokban dolgozók kötelmeiről, az egyenruháról, az öltözködési szabályokról; amit az 1935-ös kiadásban még kiegészített a halálbüntetés, a pénzbüntetés és mellékbüntetések, továbbá a fiatalkorúak ellen hozott bírói határozatok végrehajtására vonatkozó joganyag ismertetésével is.
Szőllősy Oszkár 1936. június 4-én hunyt el Budapesten. A Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.
