A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Réső Ensel Sándor 125
2024-03-06 10:25
125 éve hunyt el az első magyarországi börtönkönyvtárat is alapító ügyvéd, királyi táblai fogalmazó, Pest vármegyei központi ügyész.
Ifj. Réső Ensel Sándor Pesten született, 1833. február 1-jén, Réső Ensel Sándor ügyvéd és Pákozdy Zsuzsánna fiaként. Az ugyancsak Pesten végzett kiemelkedő iskolai eredményeinek köszönhetően, már 14 évesen beiratkozhatott az egyetemre. 1855-ben kezdődő jogi pályájának állomáshelyei Miskolc, Kocs, majd (Buda)pest voltak. Jogászi pályafutása mellett kiemelkedő társadalmi szerepvállalása és publicisztikai teljesítménye is, aminek a része az első hazai börtönkönyvtárak megalapítása. 1866-ban felhívást tett közzé a Jogtudományi Közlönyben, olvasmányos könyvek gyűjtésére a magyarországi börtönkönyvtárak létrehozása érdekében. Az ügyészségek, a megyei és a városi hatóságok tetszéssel fogadták a felhívást, s számos felajánlást tettek. A gyűjtésnek mintegy 7000 kötet könyv lett az eredménye, amelyhez a felhívás közzétevője is jelentős mértékben hozzájárult. Réső Ensel Sándor ezt követően folyamatosan referált az Igazságügyi Minisztériumnak a börtönkönyvtárak alapítását, gyarapodását illetően, utolsó jelentését 1886. július 25-én tette le az akkori miniszter, Fabiny Teofil asztalára. A jelentés szerint nemcsak az országos fegy- és javítóházakban, hanem a hatósági börtönökben is alakultak könyvtárak.
Emellett azonban számos szakmai munkával gazdagította a börtönügyi tudomány területét, mint: az 1843. évi magyar büntető törvényjavaslat első, a nagyközönség számára készült szövegkiadása, a Bach-korszak összegyűjtött börtönügyi jogszabályaiból a szerkesztett változat közreadása; a kiegyezés előtti európai útján gyűjtött börtönügyi tapasztalatainak publikálása, az országos női fegyházak komparatív bemutatása, valamint a Fegyházi reform Magyarországon című kézikönyve.
Azonban nemcsak börtönügyi és büntetőjogi kérdésekkel foglalkozott, hanem számos szépirodalmi és helytörténeti, valamint régészeti és néprajzi írást is közölt, és olyan érdekességek is a nevéhez köthetők, melyek szintén nagyon komoly felkészültséget igényeltek, mint pl. a címer-, pecsét- és jelvénytani gyűjtemény létrehozása vagy a gyorsírók társulatának elnöksége.
125 évvel ezelőtt, 1899. február 24-én hunyt el Budapesten. A Fiumei úti temetőben helyezték végső nyugalomra.
