A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Prima-díj után, előadás előtt
2025-02-03 16:23
Csákányi László sanzonjának a záró sora jut eszembe (Doktor úr a maga szíve sose fáj?) arról a fordított helyzetről, amibe most kerültem: interjút készíteni egy olyan újságíróval, aki engem szokott faggatni az intézet vagy a Börtönmúzeum eseményeiről. Médiapartnerünkkel, a tavalyi év végén Prima-díjban részesült Jászter Beátával, az Európa Rádió szerkesztő-riporterével beszélgettünk az előzményekről és a jövőbeli terveiről.
Amikor Sátoraljaújhelyre költöztem 2018-ban, pont egy interjút olvashattam a Görögkatolikus Szemlében, amit az anyósommal készítettél, aki korábban a városi csecsemőotthon igazgatója volt. Akkor még csak egy nyomtatott név volt a tied, de néhány hónappal később "megelevenedtél", amikor az I. Zempléni Múzeumok Fesztiváljának házigazdájaként sétáltál körbe a főtéren a standok között és kihangosítva szólítottad meg a kiállítókat, így a Börtönmúzeumot is. Hogyan alakult ez így az életedben, hogy tanítasz is, jelen vagy az elektronikus médiában és a városi rendezvények arca is lettél?
- Középiskolás voltam, amikor a városi kulturális élet szervezői felfigyeltek arra, hogy szépen beszélek, és közönség előtt is képes vagyok tisztán, érthetően kifejezni magam. 18 évesen már a Sátoraljaújhelyi Városi Televízió bemondója és műsorvezetője voltam. Közben a városi rendezvényeken is rendszerint én köszöntöttem a közönséget. Nagyon szeretek az emberekhez beszélni akár képernyőről, színpadról, vagy a rádióból. Különös kegynek érzem, hogy a nézők, hallgatók szeretnek, elfogadnak. Sokszor mondták, mondják rám, hogy én vagyok a város „hangja, arca”. Ez nagy büszkeség.
- Ahogy a bevezetőben már említésre került, görögkatolikus felekezeti lapnak is a munkatársa vagy, ugyanakkor például a rendszeres munkakapcsolatodat a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönnel, az Európa Rádióban, a református egyház kelet-magyarországi regionális adójánál végzett szerkesztő-riporteri feladataid hozták magukkal. Ez a fajta értékválasztás tudatos a részedről, vagy egyszerűen így alakult, a korábbi munkáid alapján ők hívtak a munkatársaik közé?
- Hívő görögkatolikus vagyok. Az újhelyi egyházközségben nőttem fel. Dr. Mosolygó Marcell volt a hitoktatóm, a lelki atyám. Ő mondta nekem kislány koromban, hogy az az életfeladatom, hogy beszéljek az emberekhez. Szót fogadtam. A lelkiségi újságírás mindig is itt volt a gondolataimban, de konkrétan akkor jött az életembe, amikor éppen a te feleséged, Feczkó Ágnes megszólított, hogy írjak a Görögkatolikus Szemléletbe, aminek akkor ő volt a főszerkesztője. Örömmel vállaltam, és egyik lépés hozta a másikat: a Miskolci Egyházmegye médiabizottságában dolgozom, a Kossuth Rádió görögkatolikus műsorában is hallhatóak az elmélkedéseim. Jelenleg a református Európa Rádió a főállásom, szerkesztő-riporter vagyok. Nagyon szép hivatás a lelkiségi újságírás: a tiszta hangot képviseljük, azon szólalunk meg, azt közvetítjük az emberek felé.Meghatározó pillanatai az életemnek, amikor az újhelyi börtönben részt vehetek tudósítóként egy-egy lelkigyakorlaton. Megérintenek azok az interjúk, amiket a fogvatartottakkal és a börtönlelkésszel készítek. Hálás vagyok azért, hogy lehetővé teszik számomra, hogy lássam, tapasztaljam, hogy a fogvatartottak hogyan élik meg a hitüket, mi ad nekik erőt, és mi a reményük. A börtönben folyó képzésekről is szívesen tudósítom a hallgatókat, és a Börtönmúzeum is nagyon jó terep, ha érdekes, tartalmas összeállítást szeretnék készíteni a hallgatóink számára.
A sátoraljaújhelyi bv. intézettel azonban nemcsak a kulturális és vallási témájú interjúk a kapcsolódási pontok, hanem idővel egy másik arcodat is megismerhettünk. Néhai Rózsahegyi Tamás bv. ezredes, az intézet volt parancsnoka hívott egy alkalommal nőnapi előadást tartani. Hogyan történt ez a továbblépés az előadóművészet felé?
- Parancsnok urat nagy szeretettel őrzöm a szívemben. Sok szép interjút készítettem vele az Eötvös József Börtönügyi Egyesület vállalt feladatairól, a városi történelmi sétákról és a Hősök temetőjéről. Nagyra tartottam, kedveltem a humorát, elismertem a tudását és a felkészültségét. Isten nyugtassa. Az előadóművészet hamarabb volt az életemben, mint az újságírás. Már kisiskolás koromban rendszeresen jártam vers- és prózamondó versenyekre, ahol szép eredményeket értem el. Általános iskolában zenei tagozaton tanultam, irodalmi színpadi szakkörre jártam, középiskolában színjátszókörbe. Nyaranta színjátszó- és mozgásművészeti táborokban tanultam sokat, és 12 évig jártam zongorára. A színpad tehát természetes közegem volt. Élveztem azt, hogy meghallgatnak, figyelnek rám. Van egy csodálatos „párbeszéd” néző és befogadó között. Az adok-kapok varázslatos világát éli meg az ember. Önmagából ad a közönségnek, s közben szinte árad felé a nézők szeretete, odaadó, értő figyelme. Ezt nem is lehet szavakba önteni. Közös megélés ez alkotó és befogadó között. Novák Zoltán előadótársammal megalapítottuk a Dalmondó együttest, és visszük a szépirodalmat és a minőségi muzsikát szerte a vármegyében. Zenés irodalmi műsorainkra megtelnek a termek, terek, templomok. Nagyon szeretem ezeket a fellépéseket, mert hihetetlen erőt adnak a hétköznapokhoz. Van egy amatőr színjátszó körünk is, több zenés darabot is bemutattunk a városban, nagy sikerrel. Nagyon szeretek fiatalok között lenni, örülök, ha velük dolgozhatok.
- A filmezés is nagyon fontos szerepet játszik az életemben, 15 évvel ezelőtt találkoztam Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendezővel, aki jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia film- és fotóművészeti tagozatának az elnöke, vele több dokumentum- és játékfilmet készítettünk. Dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozok mellette. A Triptichon című dokumentumfilm-sorozatunk, amely Esterházy János mártír felvidéki politikus életét mutatja be, már több díjat is nyert. A Sátán fattya című játékfilmünk szintén rangos díjakat kapott itthon és külföldön egyaránt. Több, a XX. századi magyar történelem megrázó eseményeit bemutató alkotást készítettünk, így például a Herminamező árnyai c. dokumentumfilmet, amely gróf Tisza István meggyilkolását mutatja be. Legutóbb a Radnóti emlékévre készítettünk az MMA megbízásából egy fúziós alkotást, amely a színpadi játék és a filmvetítés különös elegyét adja a nézőknek. Radnóti verseit Vecsei H. Miklós mondja el az előadáson. Ezt a Budapesti Vigadóban, és négy vidéki nagyvárosban mutattuk be, február 17-én pedig Sátoraljaújhelyen játsszuk. Ebben nemcsak társszerkesztő-dramaturg vagyok, hanem Gyarmati Fanni szerepében a színpadra is lépek. Életem egyik legcsodásabb élménye és tapasztalása ez. A filmezésnél meg kell említenem, hogy több filmünkhöz forgattunk árnyjátékot az újhelyi színházban, és mindegyikhez kértük többek között a Börtönmúzeum segítségét. A GULAG-on, illetve kelet-európai börtönökben játszódó filmek ruházatának és tárgyainak megjelenítéséhez kaptunk nagy segítséget tőletek, amit hálásan köszönünk. A múzeum is szívügyem. Pár évig a Kazinczy Múzeum külsős, művészeti munkatársa voltam. A személyes történelem megjelenítésében, történelmi újrajátszásban, és a múzeumi közösség szórakoztatásában vállaltam szerepet.
Ezt már így felsorolni is nehéz. A családod hogyan viszonyul ehhez?
- A családom feltétel nélküli szeretettel támogat mindenben. A férjem a támaszom, a mankóm. Soha nem kérdezi, hova megyek, mikor jövök, miért nem vagyok itthon. Viszont sokat kérdez arról, hogy sikerült az előadás, a film, az interjú, hogyan éltem meg a színpadi létet. Őszinte örömmel fordul a munkám, a sikereim felé. A szüleim a hátországom voltak mindig. Azért írom, hogy voltak, mert édesapám sajnos tavaly februárban itt hagyott bennünket. Három gyermekem, Adél, Sebestyén és Szilárd örökölték tőlem az előadói képességet. Mindhárman színpadképesek, szépen beszélnek, tudnak és szeretnek előadni. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum hagyományos tavaszi, ünnepi programján, a Márciusi ifjak sétáján – aminek az egyik állomása a börtönnél van – együtt szoktunk szerepelni. Jó gyermekek, büszke vagyok rájuk. Adél lányom tanár lett, Sebestyén fiam közgazdász, Szilárd középiskolás, és az iskolai színjátszókör tagja. Boldog feleség és édesanya vagyok. Nem kívánhatnék jobb életet.
És ennek a sokrétű munkának az elismeréseként értelmezhető a Prima-díj is?
- Minden bizonnyal. Ez a rangos díj nagy megtiszteltetés számomra. A vármegyében 130 jelölt volt különböző kategóriákban: magyar képzőművészet, tudomány, sport… stb. Engem a magyar média és ismeretterjesztés kategóriában jelöltek. A 130 jelöltből 9 kategória-győztest hirdettek, a 9 kategória-győztesből pedig kiválasztották a 3 Prima-díjast, illetve a közönségszavazatok alapján a közönségdíjast. A kuratórium tagjai nekem ítélték az egyik Prima-díjat. Demján Sándorné adta át a gálán, a Miskolci Nemzeti Színházban a szobrot. Amikor átölelt, azt mondta, hogy a színes, sokoldalú életpályámat ismerték el, amelynek még bizonyára nagyon tartalmas lesz a folytatása. Maga a díj, Szmrecsányi Boldizsár Égre törő íjász szobra, gyönyörű alkotás. Nagyon szimbolikus: mindig az égre nézni, hisz onnan jön az áldás, türelmesnek lenni, várni, kivárni, pontosan a célra tartani, figyelni, a magasba vágyni. Hálás szívvel köszönöm a Prima Primissima Alapítványnak, hogy ezzel a díjjal elismertek, és a magasba tartottak. Isten adja nekem, hogy ezt a figyelmet és elismerést meg is érdemeljem!
- Így utólag is engedd meg, hogy gratuláljunk! Egy díj ugyanakkor a Te életkorodban még nemcsak a múltról szól, hanem valamiféle megelőlegezett bizalmat is jelez. Van olyan terved, amin esetleg már most gondolkodsz és szeretnéd a jövőben megvalósítani?
- Én jó értelemben véve mindig többre vágyom. Szeretnék még sok szép és tartalmas rádióműsort készíteni, tovább dolgozni filmeken, most is épp kettőt készítünk, az egyik, egy dokumentumfilm, ami már a vágóasztalon van, a másik pedig egy játékfilm, aminek most írjuk a ,,treatmentjét". Tovább dolgozom az előadásaink forgatókönyvein, és tavaly beindítottuk a lakásszínházat, ahol egy nagy nappaliban látjuk vendégül a közönséget. Kapnak finom falatokat, süteményt, kávét és italokat, valamint színházi élményt. Egyszerre 30 ember fér be, hiszen a meghittség ennek a műfajnak a védjegye. Eddig három előadásunk volt, teltházzal, nagy sikerrel. Egészséget, és erőt kérek a Jóistentől, hogy amilyen feladatokkal megajándékozott, azokat tisztességesen véghez tudjam vinni, és adjon jó gondolatokat az új tervekhez!
- És ha legközelebb valaki meg szeretne hallgatni?
- Február 12-én a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Körének a vendége leszek a városi könyvtárban. A Prima-díj kapcsán fogunk beszélgetni kedves kollégámmal, Körmöndi Zoltánnal. Február 17-én a Latabár Színházban Kivirágzik az égi fa ága címmel mutatjuk be a Radnóti estünket, és február 28-án a lakásszínházban olvasok fel Kemecsei Gyöngyi költő verseiből.
Akkor ott találkozunk. Köszönöm a beszélgetést!
