Büntetés-végrehajtás

A szimpozion levezető elnöke Boda József úr volt, aki köszönetét fejezte ki a Magyar Börtönügyi Társaságnak és a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltárnak, hogy ez a rendezvény megvalósulhatott.

A rendezvényt megnyitotta Dr. Bogotyán Róbert bv. ezredes úr, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Büntetés-végrehajtási Tanszék mb. tanszékvezetője. Kihangsúlyozta a reintegráció fontosságát, elmondta, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet hozzájárul Magyarország közbiztonságához, mindemellett a modern technika vívmányait is előszeretettel alkalmazza, ezzel is csökkentve a munkaterheket, erősítve a fegyelmet a szervezeten belül. „Múlt nélkül nincs jelen, nincs jövő”, mellyel azt kívánta kifejezni, hogy kiváló lehetőséget biztosítanak az ilyen jellegű konferenciák a visszatekintésre, emlékezésre.

Az esemény első napirendi pontjaként bemutatásra ás átadásra kerültek a Rendvédelem-történetért elismerések. A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság által adományozott kitüntetésekkel és címekkel a szakterület társadalmi szervezetbe tömörült szellemi művelői juttatják kifejezésre tiszteletüket a nemzeti rendvédelem-történetünket objektív történelemszemléleten nyugvó kutatómunka, illetve az alkotómunkát segítő tevékenységek iránt. Ezekre a kitüntetésekre bárki javaslatot nyújthat be, ugyanakkor az adományozásról az Elnökség dönt.

Rendvédelem-történetért elismerések, és az eddigi díjazottak száma:

• Magyar Rendvédelemért Érdemérem (1977) – 185 fő díjazott
• Rendvédelem Történetért Érdemkereszt (1998; 2 tagozat) – kiváló művelő 52 fő, önzetlen támogató 113 fő
• Rendvédelem Történetért Érdemrend (1999; 2 tagozat) – kiváló művelő 5 fő, önzetlen támogató 44 fő
• Szemere Bertalan Díj (2001) – 38 fő díjazott
• Rendvédelem-történet Magisztere (2000) – 35 fő díjazott
• Rendvédelem történetért dísztőr (2002) – 3 fő díjazott
• Magyar Rendvédelem-történet Szolgálatában 25 éves Emlékérem

Egyéb díjazások:

• Tiszteletbeli Elnök
• Örökös Tiszteletbeli Tag
• Örökös Tag Kitüntető Cím

A szimpozionon magyar rendvédelem-történetért kitüntetésben 7 fő részesült.

A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság a 70 év feletti tagjait emléklappal köszöntötte, melyek a megjelent tagok részére átadásra kerültek. Mindösszesen 23 emléklap készült.

Következő napirendi pontban Parádi József, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke, a rendvédelem-történet körében készült doktori disszertációkat és a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság tagjai által készített, a büntetés-végrehajtás történetét bemutató publikációkat összegezte. Kiemelte Prof. Dr. Mezey Barna, Dr. Estók József, és Dr. Lőrincz József a Magyar Börtönügyi Társaság elnökségi tagjainak kiemelkedő publikációs tevékenységét. 1

Heil Kristóf Mihály a Magyar börtönügy a korai 19. században címmel tartotta meg előadását, melyben a modern magyar büntetőjog és börtönügy fejlesztésének kezdeti kodifikációs kísérleteit mutatta be. Szó esett többek között a 18. századi felvilágosult abszolutizmusról, a 19. század eleji magyar börtönviszonyokról, a tömlöcök bemutatásáról, az akkori tömlöcigazgatásról, valamint a sztálini büntetőpolitikáról és következményeiről a büntetés-végrehajtás területén.

Absztrakt: „A 18. század végi, 19. század eleji kodifikációs hullám természetesen nagy hatást gyakorolt a magyar börtönügyre is. A 18. századi tudományos megalapozottsága, a felvilágosodás és az abszolutizmus hatékonyorientált szemléletmódja alapjaiban változtatták meg a feudális tömlöcök világát. A büntetőjog – és így a börtönügy reformja – együtt járt a nemzetközi jogi szaknyelv fejlesztésével is. Esetünkben a Corpus Juris évszázados rendjét egy tudatosan kiművelt jogfejlesztés váltotta fel. Előadásomban a modern magyar büntetőjog és börtönügy fejlesztésének kezdeti kodifikációs kísérleteit mutatom be.” 

Prof. Dr. Mezey Barna, társaságunk elnöke, a 19-20. századi magyar börtönügy sorsfordító eseményeiről tartott előadást. A börtönügy sorsfordító eseményein túl, a börtönügyi személyzet történetének egyes kérdéseit mutatta be az 1830-as évekre visszanyúlóan, melyek meghatározták a 19. századi börtönügy történetét.

Absztrakt: „A magyar börtönügy történetének fénykora a polgári magyar állam kiegyezés utáni létrejöttének és kiépülésének időszaka. A korábbi rendi viszonyok helyett a polgári magyar állam napjainkban is alkalmazható börtönügyi elvi viszonyai kerültek kidolgozásra és öltöttek testet a vizsgált időszak jogszabályaiban. Létrejött az új magyar börtönrendszer intézményi és elhelyezés rendszere is, amely azonban a trianoni békediktátum következtében csonkolt állapotba került. Összességében mégis elmondható, hogy a polgári magyar állam börtönügyi rendszere tekinthető annak a szilárd alapnak, amelyre – a pártállami időszak félresiklott koncepciójától eltekintve – a XXI. századi magyar börtönügy példaként tekinthet.”3

Következő előadó Dr. Estók József úr volt, aki A pártállam magyar büntetés-végrehajtása 1948-1953 között címmel tartotta meg előadását.

Absztrakt:”A magyar börtönügy a pártállam időszakában sem volt elválasztható az állam jellegétől. Ebből fakadóan a büntetés-végrehajtási testület személyi állományának a szolgálatellátását is áthatotta az osztályharcos szemlélet. Nem is történhetett ez másként, hiszen a fogvatartottak jelentős része a rendszerrel kevésbé rokonszenvezők köréből került ki függetlenül attól, hogy konkrétan milyen vélt vagy valós cselekmény alapján ítélték el őket a bíróságok. A sztálini büntetőpolitika magyarországi tükröződése a polgári magyar börtönügyhöz képest jelentős változásokat hozott, amelyek nehéz örökséget alkottak a magyar börtönügy fejlesztése tekintetében.” 4

dr. Bank Barbara Börtönügyek (1950-1953) Magyarországon című előadásával nyűgözte le a közönséget.

Absztrakt:”Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy a Rákosi diktatúra „legkeményebb” időszakában hogyan szervezi át a hatalom a börtönügyeket. Hogyan fog az országban két börtönügyi osztály párhuzamosan, mégsem egymástól teljesen függetlenül működni, és ugyanebben az időben hogyan centralizálják a rabmunkáltatást is? Kik azok, akik működtetik ezen osztályokat, és mi történik a fogvatartottakkal? Mindezen felül azt is szeretném vizsgálni, hogy az 1953-as esztendő hogyan hatott a rabmunkáltatásra és a börtönök igazgatására.” 5

A zárást megelőző utolsó napirendi pont a könyvbemutatásokról szólt.

Palló József mutatta be Mezey Barna: A börtönügy a 17-19. században. A börtön európai útja című könyvét.

”A magyar börtönügy történetét bemutató, nem túlzottan nagyszámú szakirodalom parádés kötettel bővült. A Gondolat Kiadó a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelentette Mezey Barna professzor úr nagymonográfiáját, amely az egyetemes és honi börtönügy fejlődését mutatja be elegáns, közel 600 oldalnyi terjedelemben, szintetizált ismeretanyagot nyújtva az érdeklődőknek. Az ősi jog szerepétől indulva mutatja be az emberi test kiszolgáltatottságát a büntetés-végrehajtás során, eljutva a differenciált büntetési rendszerek kialakulásáig. Különös hangsúllyal jelennek meg a börtönhöz, mint jogintézményhez kapcsolódó terminológiai, funkcionális és technikai elemek, amelyeknek közérthető magyarázatával sem marad adós a szerző. Mindez historikus tablóként jelenik meg, amely kiválóan láttatja a szabadságvesztés fejlődési ívét, érintve olyan szakmai kuriozitásokat is, mint például a börtönépítészet korszakolását, vagy a középkori koldusrendtartások, börtönmissziók szerepét. Megjelennek a korszak korai büntető- és államhatalmának ténykedése nyomán életre hívott jogi rendszerek történeti típusai. Nem marad adós a szerző a korai kodifikációs törekvések bemutatásával és az újkori börtönépítészet eredményeinek ismertetésével sem. Ugyancsak helyet kap a korszak sajátos merkantilista alapokon nyugvó szemléletének ismertetése és a korabeli magyar tömlöcügy helyzetének, az útkeresés börtönfilozófiájának egyes kérdéseit is katalógusszerű rendben láttatja a szerző. Megismerhetjük a modern értelemben vett jogi szemléletmódot, a büntetőjog tudományosságának csíráit, az új büntetési elméletek térnyerését, valamint képet kapunk a börtönügyi tudomány legnagyobb európai alakjainak munkásságáról. A honi börtönügy helyzetének részletes bemutatása egy elegáns történeti-jogi íven vonul végig. A szerző látványosan interpretálja a feldolgozott korszak fontosabb eseményeit és szemléletesen vázolja fel az azt övező szellemi-tudományos pezsgést. Átfogó képet kaphatunk a vizsgált korszak európai börtönügyi alakulásáról, külön hangsúlyozva a börtönügyi kongresszusok szerepét és a magyar büntető kodifikációban játszott jelentőségét. A munka a szerző több évtizedes kutatása, több, e témába vágó monográfiájának foglalataként és közel százötven tanulmánya szintéziseként dolgozza föl a börtönügy fejlődésének évszázados európai történetét és tendenciáit arra késztetve az olvasót, hogy a börtönügy aktuális helyzetét a múlttal összefüggéseiben értelmezze” 6

Bank Barbara: A magyar Gulág - Recsk 1950–1953 című művét Forgács Judit mutatta be.

”Bank Barbara több mint 400 oldalas művében nem emberi sorsokat mutat be (ezt előtte megtették már mások), hanem az egyik legkegyetlenebb hazai elnyomó struktúra kiépülésébe és annak működtetésébe vezeti be olvasóit. A szerző rendkívül részletesen, kutató-elemzői szempontokat figyelembe véve építette fel művét, amely leginkább levéltári dokumentumok feldolgozására épül. Hazánkban 1945-től működtetett internálás rendszere nem előzmények nélküli. A magyar hatalom a Szovjetunióban már jól kipróbált elemeket adaptálva és igényeihez igazítva alkothatta meg saját szisztémáját. Az 1961-ig eltérő intenzitással működtetett struktúra nem büntetésként létezett, hanem a rendőrség hatáskörében utalt államigazgatási kényszerintézkedésként töltötte be represszív szerepét. Ez a sajátságos „törvényen kívüliség” volt az, ami különbözővé tehette célok és módszerek tekintetében, ezért élesen el is határolható minden, az igazságszolgáltatás által működtetett büntetés-végrehajtási szisztémától, ezáltal válhattak az internálótáborok a törvényes és hivatalos büntetés-végrehajtással párhuzamosan működő és azt kiegészítő rendszerré. A szerző művében az olvasó számára egyértelművé teszi azt a kijelentést, miszerint: „Nem minden kényszermunka internálás, de minden internálás kényszermunka”. Az 1945-1946 közötti időszak kaotikus és bizonytalan igazságszolgáltatásának következményeként létrejött internálás gyakorlata a kezdetekkor háborús és népellenes bűnök elkövetésével gyanúsítottak, illetve a hazai reakciós elemek repressziójára irányult csupán. Majd fokozatosan vont a kényszerintézkedés hatálya alá mindenkit, akit rendszerellenesség vádjával illettek, kialakítva a hazai jogbizonytalanság félelmi légkörét. A rendőrhatósági őrizetként működő internálás már első időszakában kiegészült a kényszermunkáltatással és a munkatáborok (internálótáborok) létesítésének szükségszerűségével. Tulajdonképpen az 1947-es párizsi békeszerződés (ami a szovjet megszállást legalizálta) és Szakasits Árpád 1948-as politikai hatalomra kerülése volt az, ami lehetővé tette, hogy Magyarországon az internálás tömeges méretűvé váljon. Bank Barbara könyvében lépésről-lépésre vezeti el olvasóját az internáló táborok széleskörű működtetéséig és a címadó recski tábor részletes leírásáig, egy olyan kiemelkedő elemző-értelmező hátteret nyújtva, ami a laikus olvasó számára is jól érzékelhetővé teszi azt a sötét korszakot, amelyben a büntetőjog az osztályharc eszközévé vált”7

A rendezvényt a levezető elnök, Boda József úr zárta, megköszönve a jelenlévők figyelmét és az előadók rendkívül érdekfeszítő előadásait.

1 A társasági kiadványok az alábbi webes felületen elérhetőek és a társasági honlapról térítésmentesen letölthetőek:

http://users.atw.hu/szbmrtt/Kiadvanyaink_felsorolas.html

2 3 4 5 6 7 Forrás: A MAGYAR KIRÁLYI FEGYŐR TESTÜLET ÉS UTÓDSZERVEZETE című XXIII. magyar közbiztonság-történeti tudományos szimpozion tájékoztatója

Fényképeket készítette: a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Kommunikációs Főosztály munkatársa