A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Egységes szabadságvesztés vagy végrehajtási fokozatok?
2025-05-23 13:02
2025. május 15-én, a Magyar Börtönügyi Társaság szakmai konferenciával egybekötött közgyűlést tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Aula Magna dísztermében. Mindenekelőtt Prof. Dr. Mezey Barna, a Társaság és egyben a konferencia levezető elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd néhány szóban felvezette a konferencia témáját, a tradicionális értelemben vett fokozati rendszert és annak kérdéskörét, miként alakult át az idő múlásával, és jutott el a mai állapotig.
Fokozatmentesítés: döntési pontok és átgondolandó következmények
Előadó: Dr. Jancsó Gábor, büntetőjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár, Igazságügyi Minisztérium
Államtitkár úr előadásával betekintést adott a fokozatmentesítés témakörébe, továbbá az elmúlt évek tapasztalásai alapján levonható következtetésekbe. A közelmúlt rendszerével és a jogalkotás tapasztalataival kapcsolatban osztott meg néhány gondolatot, valamint kitért arra, hogy a Csemegi-Kódex és annak utódai miért tartalmazták a fokozatokat és miként alakult azok törvénykezésben való jelenléte.
A továbbiakban a jelenlegi kategória-rendszer bevezetése, valamint a rezsim alapú rendszer nagymértékű visszaszorítása kérdéskörének említésére került sor. Szakmai konszenzus született az alapjogi kérdések vonatkozásában, miszerint a szabadságvesztés egységessége annak hátrahagyását kezdeményezheti. A fokozatokkal összefüggő alapjogi kérdés, hogy milyen szigorú szabályok között tölti a büntetését a fogvatartott, ennek okán más megvilágításba került a kategória-rendszer is, amely kérdéskör nagymértékben áthatja a jelenlegi szabályozást.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem tekinti a törvénykezés alapjognak a jelenleg hatályos rendszer alapját, amikor megannyi garanciális feltételnek meg kell felelnie. Ennek két fő okát ismertette előadásában államtitkár úr. Az egyik, hogy a szabadságvesztés szigorúsága nem alapjogi kérdés, a további korlátok átláthatósága, támadhatósága azonban igen. A másik pedig a külső kontroll szükségessége, mely többek között a bírói és ügyészi felügyelet részeként jelenik meg a gyakorlatban.
Fontos kiemelni azt a tudományosan alátámasztott tényt, miszerint nem a fokozatokban jelenik meg a szabadságvesztés alapjogi korlátozása, hanem maga a szabadságvesztés az, ami alapjogokat korlátoz. Az előadó konszenzusként megfogalmazta, hogy a fokozatok és a kategória kérdése nehezen vitatható, hiszen mind biztonsági, végrehajtási, bv. intézeti viszonyokat meghatározó szakmai, mind büntetőpolitikai, jogpolitikai, szélesebb értelemben véve pedig politikai kérdés is.
Ismertetésre került, hogy a jelenlegi szabályozás mely pontjait érinti a fokozatok kivezetése, majd következtetésként összegzésre került, hogy az új szabályozás bevezetése esetén a fokozatok teljes körű hátrahagyását a Btk.-ból való kivezetéssel lehetne elérni.
Egy efféle döntésnek szakkérdéseken túlmutató következményei lehetnek, hiszen társadalmi megítélés szempontjából is jelentőséggel bír, továbbá a bírói büntetéskiszabási gyakorlat részét képezi.
„A végrehajtási fokozat a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának béklyója?”
Előadó: Dr. Székely István János, legfőbb ügyészségi tanácsos, mb. osztályvezető ügyész, Büntetés-végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Önálló Osztály, Legfőbb Ügyészség
A következőkben a szabadságvesztés büntetés és a végrehajtási fokozatok közötti viszonyokról kapott mélyebb betekintést a hallgatóság.
Ügyész úr előadásának elején leszögezte, hogy az állam és a büntetés-végrehajtás konzervatív mivolta okán ő maga is konzervatív irányból közelítette meg témáját. Az előadás elején ismertetésre kerültek azon mérföldkövek, melyek útján eljuthatunk egészen a jelenlegi szabályozáshoz.
Szó esett az 1878. évi V. törvényről, mely megteremtette a mai modern rendszer alapját, az 1950. évi II. törvényről, mely annak a gazdasági, társadalmi, politikai gondolkodásnak felel meg, amely a felszabadulás után következett be, és amely szakított a Csemegi-Kódex hagyományával.
Fentieken túl, ismertetésre került az érdeklődőkkel az 1961. évi V. törvény, mely a büntetési nemek között sorolta fel a szabadságvesztést, majd végül, de nem utolsó sorban az 1966. évi 20. törvényerejű rendelet, az 1978. évi IV., valamint a jelenlegi, 2012. évi C. törvény legfontosabb elemei.
Az előadás során körvonalazódott, hogy miként alakult és változott meg a bíróság szerepe és jogköre az évek múlása alatt. A szabályozás idővel lehetővé tette a meghatározott büntetés-végrehajtási fokozatoktól való eltérést oly módon, hogy a büntetés-végrehajtási bíró szigorúbb vagy enyhébb fokozatot is elrendelhet. A végrehajtási fokozatok bíróságok által differenciált alkalmazása 1878-tól napjainkig, kisebb megszakítással idestova 150 éve van jelen társadalmunkban.
Ügyész úr előadásában kitért arra, hogy az egységes végrehajtás visszaszorítaná a bírói egyéniesítést a büntetés kiszabása során, holott a végrehajtás rendjének tükröznie kell az egyén társadalomra való veszélyességét.
Kié a döntés? Tettes- és tett-büntetőjogi szempontok a szabadságvesztés fokozatai kapcsán
Előadó: Dr. Sipos Ferenc adjunktus, Debreceni Egyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék
A konferencia zárásaként adjunktus úr vázolta fel a tettes- és tett-büntetőjogi szempontokat, anyagi jogi aspektusból megközelítve a szabadságvesztés fokozatainak kérdését.
Adjunktus úr jogtörténeti bevezetéssel kezdte előadását és bemutatta főbb mérföldköveit az anyagi jog, valamint a bv. jog fejlődésének, amely alapján kijelenthető, hogy a bv. jog mindig egy lépéssel követi az anyagi jogot, hiszen az ahhoz való alkalmazkodása elengedhetetlen.
Kriminológiai aspektusból szemlélve felfedezhető, hogy a 2-es, 3-as felosztás időről időre jelen van a szabályozásban. A differenciálás szükségessége adott: az előadás arra kereste a választ, hogy a döntés kinek a kezében kellene összpontosuljon, a bv. bíró kezében, miután megismerte az elkövetőt vagy pedig az ítélőbíróéban, aki a tárgyaláson találkozik az elítélttel.
Az előadás során összehasonlításra került az anyagi jog és a büntetés-végrehajtási jog, hiszen az előbbi a múltra tekint, míg az utóbbi a jövő kérdését helyezi előtérbe. Ezen jogágak az eljárási joggal kiegészülve képeznek egy hármas egységet, melyek ugyanazon szempontrendszert vizsgálják, különböző módon megközelítve. Ezen a ponton került előtérbe, hogy egy adott rendszerben a tett büntetőjog, a relatív elmélet vagy a tettes büntetőjog, a megtorlás elmélete a hangsúlyosabb tényező.
Jelenleg Magyarországon az elkövetett cselekmény, így leginkább a tett a büntetőjog vezérfonala. A bírónak nincs módja a Btk.-ban meghatározottakon kívül figyelembe venni az elkövető sajátosságait, viszont a büntetés-végrehajtási jog egyik legfontosabb pillére, hogy a büntetés-végrehajtás rendszerébe bekerülvén az egyén a későbbiekben sikeresen vissza tudjon illeszkedni a társadalom egészébe.
A témát követően adjunktus úr a korábbi kutatásainak egy szeletét mutatta be a hallgatóságnak. A skandináv országokra hivatkozva elmondta, hogy esetükben a jogalkotó létrehozza a büntetési tételkeretet, majd rábízza a bíróságra az azon belüli döntést és a bv. szervezetre azt, hogy azt megtöltse tartalommal. E formában tud kiteljesedni a normalizáció elve. Adjunktus úr eredményként megfogalmazta, hogy ezen országokban a reintegráció sikeressége kimagasló, ami a visszaesési rátában is megmutatkozik.
Az előadás végéhez érve elnök úr kifejezte egyetértését és tanulságként megosztotta a közönséggel, hogy a gyakorlat és az elmélet viszonya, illetve a „igazságosság” kérdése minden esetben korszakhoz, filozófiához kötött.
Prof. Dr. Mezey Barna elnök úr az előadásokat követően megköszönte a Társaság tagjainak és konferencián résztvevők jelenlétét, közreműködését, majd lezárta a rendezvény konferencia részét. Elnök úr ezt követően átadta a szót Dr. habil. Pallo József úrnak, akinek vezetésével lebonyolításra került a 2025. évi közgyűlés.
