Büntetés-végrehajtás

140 esztendővel ezelőtt az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet elődje Kishartai Királyi Közvetítő Intézetként kezdte meg működését.

Hogy mi köze egy földbirtokosnak a börtönalapításhoz, és mi vesz rá valakit, hogy ilyen céllal az államra hagyja a birtokát, annak romantikus – tragikus oka van.  
Wagner Pál (1816. Linz – 1881. Dunapataj) földbirtokos életéről keveset tudunk, de azt igen, hogy szeretett vadászni. Valószínűleg ő maga sosem gondolta, hogy a hobbijával bekerül a magyar büntetés-végrehajtás történetébe. Pedig ez történt: egy alkalommal idejekorán érkezett meg a vadászatról, és kikapós feleségét a szeretőjével in flagranti érte. Hogy a problémát gyorsan megoldja felindultságában a vadászpuskájával lelőtte a csalfa hitvest, és a szeretőt.

Innen indul az intézet tényleges története. Wagner Pált szerelemféltésből elkövetett emberölés miatt 13 év szabadságvesztés-büntetésre ítélték, melyet a Váci és az Illavai fegyházakban töltött le. Az akkori börtönviszonyokról és az intézetekben folyó munkáltatási körülményekről szerzett tapasztalatai minden bizonnyal nagymértékben befolyásolták abban, hogy szabadulása után röviddel bekövetkezett halálakor végrendeletében kishartai földbirtokát és annak felszerelését a magyar államra hagyományozta abból a célból, hogy azon az Igazságügyi Minisztérium intézetet létesítsen az elítéltek földműves munkával történő foglalkoztatására. 

Míg a később (1884-ben Vácott, 1889-ben Lipótváron) megnyílt közvetítő intézetek a helybeli fegyházakkal közös igazgatás alá tartoztak, addig a kishartai közvetítő intézet teljesen önálló intézményként működött.

Az első foglyok szállítására az alapítás utáni évben, 1884 nyarán került sor. Az első szállítás után viszonylag rövid idő alatt megtörtént a benépesítés. Az épületek nem voltak körülkerítve, berendezésük lényegesen különbözött a fegyház, a börtön, illetve a fogház megszokott berendezésétől. A hálótermekbe üvegajtó vezetett, a folyosó ablakain nem volt rács. A hálótermekben éjszaka csak a gyalogmunkát végző, közös brigádban dolgozó foglyok tartózkodtak, az állattenyésztésben dolgozók az állattartási telepek megfelelő helyiségeiben voltak elhelyezve. 

Az intézet fennállásának első tíz éve alatt 1066 foglyot fogadott be. 292 magyar holdon, azaz 105 hektáron folyt a munka. Az intézet célja az volt, hogy nagyobb részt földműves és napszámos elítélteket újra hozzászoktassa a földműves munkához és szorgalmas gazdálkodáshoz. 

A legnagyobb közvetítő intézetet – a kishartait – az Igazságügyi Kormányzat 1919-ben – a földműves munkára alkalmas elítéltek fegyház és börtön büntetésének végrehajtására – országos büntetőintézetté alakította át.

1919 után, amikor a hartai közvetítő intézetből országos büntetőintézet lett, a földműves rabmunkát fokozatosan több ezer holdra terjesztették ki. Az 1920-as évektől kezdődött az intézet területének növelése, és a működéshez szükséges létesítmények építése: iskola, szolgálati lakások, majd új zárkák, munkatermek, őri lakások épültek.

A terület növelésével párhuzamosan sor került az intézet működéséhez közvetlenül és közvetve szükséges létesítmények bővítésére. Rabmunkaerővel épült fel az iskola és két lakás – a tanító és a lelkész részére. A harmincas évek elején, pedig új zárkákat, munkatermeket, őri lakásokat emeltek.

A második világháború idején az intézet munkájában, a gazdálkodásban egyre több nehézség jelentkezett.  Az őrök egy részét 1944 őszén behívták katonai szolgálatra, a szovjet csapatok közeledtével az intézet akkori vezetőinek utasítására, Állampusztát kiürítették. 

A második világháború után lassan indult meg az élet a gazdaságban.1945 tavaszán elkezdődtek a mezőgazdasági munkák, melyben részt vettek az őrség hozzátartozói is. Az elítéltek visszaszállítása 1946-ban kezdődött meg.

1949 márciusát követő időszakban az Állampusztai Országos Büntetőintézet befogadóképessége a korábbi időszakhoz viszonyítva jelentősen megnőtt, a férfiak mellett elítélt nők elhelyezésére is sor került. 1951-ben Állampusztai Igazságügyi Gazdaság néven önálló vállalatot alapíttatott.  A tagosítások eredményeként az ötvenes évek elején a gazdaság területe mintegy 3500 hektárra nőtt. Az 1956-os forradalom leverése után lassan megkezdődtek a visszaszállítások, s a törvénytelenül szabadon bocsátottak egy része önként jelentkezett büntetése letöltésére.

1957-ben itt töltötte büntetését Buda Ferenc költő, erről tanúskodik többek között a Séta című verse:
„Kinőtt a fű, virágzik már a körte.
Az udvaron kanyargunk körbe-körbe:
Katolikus pap, kálvinista pásztor
Egy hontalan román Szlovákiából,
Tanár, parasztok, két egyetemista, 
Tisztviselő, hídmérnök, masiniszta –
Egyöntetű szumánban lépegetnek
Szeme előtt a szürke smasszereknek.”

1959-től jogszabály alapján megkezdődött az elítéltek belső kategorizálása, s ebben az évben új szolgálati ág, a nevelési szolgálat került felállításra.  A személyzet látásmódjának gyors megváltoztatására volt szükség ahhoz, hogy az őrzés és a munkáltatás mellett érvényesülhessenek a nevelési feladatok, elvek, célkitűzések.

Az 1960-as évek az egyenes vonalú fejlődés időszaka volt az intézet életében. A büntetés-végrehajtási intézet életének egyik jelentős állomása volt az elítéltek foglalkoztatásának új alapokra helyezése. A hatvanas évek közepén megkezdődött ültetvény (leginkább szőlő és gyümölcs) telepítése azt eredményezte, hogy az intézetben folyamatosabb, kiegyensúlyozottabb lett az elítéltek foglalkoztatása.
Az intézet fejlődését meghatározó másik fontos lépés a Solti Állami Gazdaság 1974. január 1-én történt átvétele volt. Ezzel a működési terület jelentősen bővült, a korábbinak közel háromszorosára nőtt, így Állampuszta az ország területileg legnagyobb kiterjedésű büntetés-végrehajtási intézménye lett.

Ettől az évtől kezdődően az intézet területének növelésével párhuzamosan valósultak meg  új beruházások, elsőként a solti objektum felépítésével.  Az új beruházás nemcsak gazdasági szempontból volt jelentős. A kor elvárásainak legmagasabb szinten megfelelő objektum nemcsak külső megjelenésében tett eleget a szakmai elvárásoknak, hanem működése során a legaktuálisabb, európai szintű nevelési módszerek gyakorlásával vált példaértékűvé. Itt valósult meg és működött évekig sikeresen először - börtön fokozatban – új nevelési modellként az ún. öntevékeny rendszer. 

A következő nagy építkezés 1985-től kezdődően az állampusztai A-B-C-D körletek létesítésével valósult meg. 1987-től az Állampusztai Börtön és Fogházként működött intézetünk. 1994-ben az Állampusztai Célgazdaság állami vállalatból alakult át a Gazdasági Törvény alapján működő Kft-vé. Ekkor a két intézet vezetése elvált egymástól, a Kft-nek külön hatáskörökkel rendelkező ügyvezető igazgatója lett.  Az intézet 1995-től Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet. 2016-ban az intézet solti objektumában új „E” jelű körlet építésére került sor, majd 2018-ban az új „F” körlet is átadásra került. ( Belügyi Szemle 2019. ) 2021-ben pedig az állampusztai 

Ünnepi beszédében Grabicza Róbert bv. alezredes, parancsnokhelyettes a történeti bemutatás mellett a jelenlegi fejlődő technikákra, a modern eszközök használatára, az innovációra is kitért. Dollenstein László, Harta nagyközség polgármestere, és Németh István Solt város polgármestere az intézet csapatzászlóján szalagot helyezett el, rövid köszöntőt mondva, megköszönve az együttműködést.  Dr. Horváth Ákos bv. ezredes, bv. tanácsos, intézetparancsnok ennek emlékére emléklapot adott át a polgármestereknek. Megköszönte a munkát a jelenlegi és a korábban szolgálatot teljesítő állománynak, és reményét fejezte ki, hogy még hosszú évtizedekig működik az intézet eseménymentesen, eredeti céljának megfelelően, és a környék egyik legnagyobb munkáltatójaként.