A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.

Több mint félezer egészségügyi dolgozó biztosítja a börtönök komplex egészségügyi ellátását. A büntetés-végrehajtási szervezetben dolgozó közel 600 orvos, pszichológus, szakápoló, és asszisztens lelkiismeretes munkájának köszönhetően mind a dolgozók, mind a fogvatartottak ellátása biztosított. Közülük május 12-én, az Ápolók Nemzetközi Napján az ápolás nemes hivatását végzők áldozatos munkájáról emlékezzünk meg az IMEI egyik kivételes diplomás ápolójának történetén keresztül.
Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet közel 130 éves múltra tekint vissza, alapvetően a kényszergyógykezelés végrehajtására hozták létre. Az intézet speciális egészségügyi tevékenységet végez, melyben sajátosan – néha ambivalens módon – ötvöződik a klasszikus pszichiátriai gyógykezelés és a büntetés-végrehajtási tevékenység. Az IMEI speciális szakellátást nyújt pszichiátria, általános neurológia, pszichiátriai gondozás, addiktológia szakterületeken, amelynek során elvégzi a bv. intézetekből beutalt fogvatartottak ideggyógyászati, elmegyógyászati szakorvosi vizsgálatát, a pszichiátriai betegek gondozását, a személyiségzavarban szenvedők komplex diagnosztikai kivizsgálását, valamint a kábítószer-fogyasztással összefüggésben felmerülő szakfeladatokat.
Polyucsák Zsuzsanna c. bv. zászlós, megbízott diplomás ápolóként teljesít szolgálatot az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben. Emellett családanya, három gyönyörű gyermek édesanyja. Már gyermekkorában elhatározta, hogy ápoló lesz. Az ő személyes történetét, valamint az IMEI-ben eltöltött életútját osztotta meg velünk.
Meséld el nekünk, hogy mikor kezdett el érdekelni az egészségügy és milyen szakképesítéseket szereztél meg?
Hatodik osztályos lehettem, mikor kórházba kerültem, akkor úgy megtetszett a nővérek lelkiismeretes munkája és a betegekhez való hozzáállása, hogy elhatároztam én is nővérke leszek! Ez az elhatározás akkor alakult ki és a mai napig tart! A segítő szándék azóta is nagyon fontos az életemben. 1996-ban végeztem el Miskolcon az egészségügyi szakközépiskolát és még az év augusztusában elhelyezkedtem a B-A-Z megyei kórház II. Pszichiátriáján ápolóként. Majd 2000-ben munka mellett elvégeztem az OKJ 54-s ápolói szakképesítést.
Mióta dolgozol az IMEI-ben és hogyan alakult a pályafutásod?
2001. november 15-től a Neuropszichiátriai Osztály hivatásos állományú tagja lettem, szakápolói beosztásban, őrmesteri rendfokozattal. 2007-ben a Foglalkozás-egészségügyi szakápolói, majd 2010-ben Epidemiológiai szakápolói szakképesítést is szereztem.
Szinte az összes osztályon dolgoztam szakápolóként, majd epidemiológiai szakápolóként és főápolóként.
Mindig határozott célokat tűzők ki magam elé, amiket a legjobb tudásom szerint végzek. 2018-ban a 4-es Pszichiátria és Rehabilitációs osztály mb. főápolója lettem, majd 2019 őszén a Neuropszichiátria osztály főápolójának neveztek ki. 2023 májusában megbíztak a Neuropszichiátriai és Diagnosztikai Osztály diplomás ápolói feladatainak ellátásával. 2023 novemberében az I. épület Pszichiátriai és Rehabilitációs osztályok megbízott diplomás ápolója lettem és ezt követően távollétében, az ápolási igazgatónő helyettesítését is ellátom.
Úgy tudom jelenleg is tanulmányaidat végzed, mit tanulsz?
2021-ben úgy döntöttem, hogy folytatom tanulmányaimat, így először emeltszintű érettségit tettem, majd jelentkeztem a Miskolci Egyetem Egészségügyi szervező szakra, ahol utolsó éves hallgatóként 2025 januárjában államvizsgázom. Családomban többen is az egészségügyben dolgoznak a testvéreim és a férjem is. Az első szülött lányom Mercédesz is szeretne ezen a vonalon tovább tanulni, az ő célja az orvosi egyetem.
Hogyan láttad az elmúlt évek során az ápolás fejlődését?
Az egészségügy folyamatosan küzd valamivel, például a járványokkal és a gyorsan fejlődő világ aktuális problémáival. De úgy gondolom, mindig felvesszük a versenyt azzal, amiket az élet az egészségügy elé gördít, úgy látom, hogy a technológia fejlődik, nem csak a büntetés-végrehajtáson belül, hanem a kórházakban, rendelőkben is. Itt például kiemelném a telemedicinát, amit pilot jelleggel a Covid előtt kezdtünk el alkalmazni az elénk gördülő nehézségek, járványügyi szabályozások okán, így most már kiforrott rendszerünk van a használatával kapcsolatosan.
Mit tanítasz meg elsőként az új ápolóknak?
Ha egy új ápoló érkezik hozzánk, a legfontosabb, amit elmondunk és tanítunk az a mérhetetlen türelem és a megfelelő hozzáállás az intézetben lévő betegek felé. Mivel ők nem csak beteg emberek, de fogvatartottak is. A mi dolgunk nem az ítélkezés, bármit is követtek el, hanem a gyógyítás.
Melyek a legfontosabb dolgok a szakmában, amire figyelni kell?
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a munkánk alanya az embertársunk, a szakmánk segítő szakma, ami egy hivatás, mely végzéséhez folyamatos tanulás szükséges. Legyünk tisztában a kompetenciáinkkal, a végzettségünk adta kompetencia szintekkel, azokat betartva, nem túllépve végezzünk munkánkat. Ezen túl fontos a következetesség és a határozottság, hogy a feladatainkat ne csak rutinból végezzük, hanem mindig pontosan és lelkiismeretesen, az egészségügyi és a büntetés-végrehajtás specifikus szabályai betartása mellett.
Mik a jövőbeli terveid?
A jelenlegi tanulmányaim befejezését követően, tovább szeretném fejleszteni szakmai tudásom, mely okból további szakirányú képzésen kívánom folytatni tanulmányaimat.
Mit üzensz a mostani ápoló generációnak és a jövő generációjának?
Az egészségügy egy nehéz szakma, ami egyben hivatás is, mely elhivatottságot igényel. Napjainkban további kihívás elé állítja a kollégákat az egészségügyben jelenlevő digitalizációs folyamat, amely további ismeretanyagok elsajátítását teszi szükségessé. A büntetés-végrehajtás szervezetéből fakadó speciális szabályok együttes alkalmazása az egészségügyi szakma szabályival szintén további kihívások elé állítja bv. intézetekben-intézményekben pályakezdő ápolókat. Ezért a jövő generációjának azt üzenném, hogy a bv-ben ápolónak lenni tele van új kihívásokkal, az új generáció olyan, aki új szemlélettel, friss tudással és digitális érzékenységgel érkezik. Üzenetem a lelkes pályakezdőink felé: Ne féljetek kérdezni, fejlődni, és merjetek embernek maradni minden helyzetben.