Büntetés-végrehajtás

2000-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett diplomat Mészár Barna börtönlelkész , majd Esztárban kezdte meg szolgálatát egy egylelkészes gyülekezetben. Már ekkor imádságban kereste az Úr vezetését, és az ajtó hamar megnyílt: abban az évben hirdettek börtönlelkészi állást. Jelentkezett, és 2000. október 1-jén megkezdte börtönlelkészi szolgálatát a Hajdú-Bihar Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben – azon a történelmi napon, amikor hivatalosan is útjára indult a börtönpasztoráció hazánkban.

Szolgálata azóta is áldásul van a fogvatartottak, családjaik és a büntetés-végrehajtás dolgozóinak életében. Hivatása kezdetétől vallja: a börtönbe kerülők mélységben, krízishelyzetben vannak, és kapaszkodót keresnek. A börtönlelkész feladata, hogy a krízis közepette is Krisztus békéjét és reménységét közvetítse. Számtalan ember érezhette már, hogy az első napok szorongásában nem maradt egyedül – ott volt egy meghallgató fül, egy imádság, egy bátorító szó.

A huszonöt év egyik kiemelkedő állomása volt a 2016. évi pünkösd, amikor felszentelésre került a börtön imaterme. Azóta ez a hely csendes oázisként szolgál, ahol a fogvatartottak lelki békét és feltöltődést találnak.

Különleges felelősség egyetlen személyként képviselni a Magyarországi Református Egyházat a börtön falai között – a fogvatartottak és a személyi állomány előtt egyaránt. Szolgálata mögött mindvégig ott állt a gyülekezeti és egyházi háttér, amelyért hálával tartozik a Tiszántúli Református Egyházkerületnek és a Hajdúvidéki Egyházmegyének.

Az elmúlt évtizedek nemcsak lelkigondozói beszélgetésekben és istentiszteletekben teljesedtek ki, hanem közösségi kezdeményezésekben is: a fogvatartottak részt vettek óvodai játszótér-felújításban, templomkerítés festésében és templomépítésben. Szolgálata ökumenikus nyitottsággal valósul meg, mindenki számára lehetővé téve a vallásgyakorlást. Zenei tehetségét is a szolgálatba állítja: kórust vezet, amelynek hangjai által az evangélium üzenete szólal meg.

Tapasztalata szerint a rendszeresen istentiszteletre járók közül jóval kevesebben válnak visszaesővé, és külön öröm, amikor szabadulás után olyanokkal találkozik, akik már gyülekezethez csatlakozva folytatják életüket. Szolgálata minden mozzanatával azt hirdeti: öröm van a mennyben egyetlen megtérő bűnös felett.

Az elmúlt huszonöt év szolgálata sokszor bizonyította, hogy a börtön falai között is megszólalhat Isten igéje, és a krisztusi szeretet képes valódi szabadulást adni. Ezt is megerősítvén, a jubileum alkalmából hálaadó ünnepséget tartottak 2025. szeptember 15-én a Magyar Református Szeretetszolgálat szervezésében a Zsinati székházban. Az alkalmon főtiszteletű Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette Isten igéjét Ézsaiás próféta könyve 52. fejezetének 7. verse alapján, a békesség és kedvesség örömére irányítva a figyelmet.

Katona Viktória, a Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója hálaadó szavakkal tekintett vissza a negyedszázados múltra, kiemelve: a Börtönlelkészi Szolgálat a fogvatartottak életében valódi szabadulást hozhat, miközben a dolgozóknak is segítséget nyújt lelki terheik hordozásában.

Az ünnepségen köszöntőt mondott a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának képviseletében Schmehl János vezérőrnagy, aki a miniszter nevében elismerő oklevelet adott át a Hajdú-Bihar Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkészének kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként.

A Magyarországi Református Egyház püspökei egy-egy igeverssel kértek áldást a börtönlelkészek szolgálatára. Főtiszteletű Fekete Károly tiszántúli püspök a 125. zsoltár 1. versével erősítette és bátorította a jubiláló szolgálattevőt:

„Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.” (Zsolt 125,1)

Az ünnepi esemény így nemcsak a múlt hálaadó összegzésévé, hanem a jövő szolgálatára való megerősítéssé és áldáskéréssé vált.