A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Somogy Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
7401 Kaposvár, Kossuth L. u. 19.
06-82/529-740
kaposvar.uk@bv.gov.hu
Ünnepi időszak a börtönben
2026-01-19 13:22
Az ünnepi időszakban is folytatták szolgálatukat a börtönpasztorációs munkatársak egyházmegyénkben. Karácsony előtt Lehoczki Gábor, a tabi plébánia diakónusa látogatott el a Somogy Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol az érdeklődő fogvatartottakkal osztotta meg gondolatait az adventi készület jegyében. Az állandó diakónus beszélt istentapasztalatairól, valamint gitárkíséretű közös éneklésre hívta a fogvatartottakat.
A beszélgetős alkalmak során könnyek is csordultak, amikor enyhültek a lelki terhek, mind a női fogvatartottak, mind a férfi fogvatartottak csoportjában.
December 27-én Varga László megyéspüspök szentmisét mutatott be a Szent Lénárd börtönkápolnában, melyet a fogvatartottakért és családjaikért ajánlott fel. A szentmisén jelen voltak a Szeretet Misszionáriusainak Kaposváron szolgáló nővérei, valamint a börtönpasztorációban szolgáló önkéntesek és dr. Sitkei Lukács börtönpasztorációért felelős diakónus.
A főpásztor prédikációjában Szent János evangélista ünnepe kapcsán először a tanítvány életéről, majd a feltétel nélkül szerető Istenről beszélt prédikációjában.
– János a legfiatalabb tanítvány volt, s neki volt a legszorosabb szeretetkapcsolata Jézussal. Ő élt legtovább a tanítványok közül, s ő írta meg legutoljára az evangéliumát. Míg a többi evangélista sorban leírta Jézus földi működésének eseményeit, ő alkotott egy evangéliumot, mely egészen a kezdetekig nyúlik vissza: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett”.
Ő végig ott volt, amikor Jézus a keresztjét vitte a Golgotára. A többi tanítvány elszaladt, ő azonban kitartott. Ott volt Jézus halálánál, s halála előtt Jézus Jánosra, a szeretett tanítványra bízta édesanyját és fordítva, Máriára rábízta Jánost.
Sokáig az efezusi közösséget vezette. Kétszer próbálták megölni a hite miatt, mindkétszer túlélte a kivégzést. Ezért Patmosz szigetére száműzték, ott halt meg idős korában. Ő írta a János evangéliumot, három levelet, ami megmaradt, valamint a Jelenések könyvét.
A leveleiben van egy mondat, amire azt mondta valaki, hogy ha a Szentírásból csak ennyi maradna meg, akkor az egész Szentírás megmaradna. Ez a mondat így szól: „Isten a szeretet”.
Olyan Istenben hiszünk, aki maga a szeretet. Ez a szeretet az, ami fel tud támasztani bennünket. A nagy fájdalomnak és a nagy szeretetnek adjuk meg magunkat. Amikor nagyon szenvedünk, akkor megadjuk magunkat, s akkor is, amikor nagy szeretetet élünk meg.
„Isten a szeretet. Ez a legszebb örömhír. Sajnos az Istenről alkotott képünk sokszor nem ezt mutatja. Nagyon furcsa istenképeket hordozunk a szívünkben. Az igazi szeretettől nem kell félni, mégis nagyon sokan rettegnek Istentől. Félnek tőle, mert egy olyan Istenben hisznek, aki alig várja, hogy megbüntesse az embereket” – fogalmazott a főpásztor.
Nagyon kevesen mernek hinni abban az Istenben, aki feltétel nélkül szeret bennünket. Pedig van kihez visszatérnünk. Mindannyian követünk el bűnöket mindegyikünknek sebzett a gyerekkora, a múltja, de van egy pont, ami abszolút biztos: az Isten feltétel nélküli, visszavonhatatlan, megfizethetetlen és lefizethetetlen szeretete.
Az a legszebb pillanat az ember életében, amikor már nem fél Istentől. Oda mer állni elé és félelem nélkül meg meri vallani neki a bűneit. S ő abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, elveszi azokat.
„A bűnbánattal vissza lehet nyerni a szabadságot akkor is, ha a fizikai szabadságunkat nem kapjuk vissza, mert elkövettünk valamit és a törvény nevében büntetést rónak ki ránk. Isten hazavár bennünket. Folyamatosan szeretne új életet adni, feltámasztani bennünket szeretetével. Amikor már nem félünk, s oda merünk állni elé, mint szerető Atya elé, akkor ő hajlandó belső új életet és szabadságot adni” – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A szentmise végén a fogvatartottak mondtak köszönetet a börtönpasztorációban részt vevő szolgálóknak, valamint hálát adtak Istennek a fogva tartásuk alatt megtapasztalt kegyelmekért, melyek segítették őket a lelki fejlődésben. A köszönetnyilvánításhoz csatlakozott a főpásztor és a börtönpasztorációért felelős diakónus is, akik köszönetet mondtak a Somogy Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet személyi állományának mindazért a támogatásért, amelyet az alkalmak során megtapasztalnak az intézetbe érkező szolgálók.
