A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
Pedagógusnapi beszélgetés
2023-06-12 17:55
A Tolna Vármegyei Bv. Intézet lelkészével pedagógusnap apropójából beszélgettünk.
Dr. Kaszó Gyula lassan tíz éve látja el Szekszárdon a börtönlelkészi szolgálatot, melynek keretében az elítéltek és az egyéb jogcímen fogvatartottak csoportos és egyéni vallásgyakorlását segíti elő, valamint lelki gondozásukat végzi.
- Hogy került kapcsolatba a börtönlelkészi szolgálattal?
- Tinédzser korom óta foglalkoztat a bűncselekménybe csúszó emberek lelki világának kérdése. Református lelkipásztori képesítést a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán szereztem, majd a németországi Wuppertalban kaptam lehetőséget a börtön-lelkigondozás kutatására, ahol a doktori disszertációhoz szükséges elméleti tudás megszerzése mellett a gyakorlatban is kipróbálhattam magam. A magyarországi börtönlelkigondozás témakörével foglalkoztam a teológiai disszertációmban, majd hazaérve a Károli Egyetemen kezdtem el tanítani 2004-től. A teológus hallgatókat szemináriumok keretében büntetés-végrehajtási intézetbe is kísértem, miközben a református börtönlelkészek lelkigondozói továbbképzésében is részt vállaltam. Családommal 2012-ben kerültem Szekszárdra, mint a református egyházközség lelkipásztora, és elődömtől, nagytiszteletű Balázsi Zoltán nyugalmazott református lelkésztől „megörököltem” a börtönlelkészi szolgálatot is.
- Hogy jellemezné az eddigi tíz évét?
- Úgy, hogy a tanulás évei voltak, amelyek során megtanultam megtalálni és megőrizni a helyemet lelkészként a bv. intézetben. A börtönben részmunkaidőben dolgozom, így heti 20 órát tartózkodom a rácsok mögött. A vallásgyakorlás biztosítása részben egyéni, részben, csoportos formában működik. A közösségi lelki alkalmakat zömében szerdánként tartom, és az elkülönítési szabályoknak megfelelően külön csoportban foglalkozom a női fogvatartottakkal, külön az „előzetesekkel”, és külön az elítéltekkel, ill. munkáltatottakkal. Az oroszul értő/beszélő fogvatartottak csoportos foglalkozására csütörtökön kerül sor. A szerdai foglalkozásokat élő gitárzenés énektanulás színesíti önkéntes szolgatársam, Tanner Vilmos közreműködésével. A foglalkozásokon központi elem az igei üzenet, egy szentírási rész üzenetének kibontása, melynek során a börtönhelyzet is reflexió tárgyává van téve. Az egyéni meghallgatások és lelkigondozói beszélgetések külön súlypontot képeznek, és bár elsődlegesen a fogvatartottak veszik igénybe, ugyanakkor a személyi állomány részéről is érkeznek kérdések, amelyekre szintén nyitott vagyok. Meglátásom szerint a hit olyan szabadságot ad, ami a rácsok mögött is segít megőrizni a méltóságot.
Az itteni tíz év alatt számtalan emberi sorsnak, életútnak voltam szemtanúja. Sokat változtak a folyamatok és a viszonyok, ugyanakkor az emberek támasz és vigasz iránti szükséglete és igénye állandónak tekinthető. Börtönlelkészként az Úr eszköze próbálok lenni, miközben Istennel kapcsolatban levő emberként viszonyulok a fogvatartotthoz is, akinek az élete szintén alakulhat az Úr munkája nyomán.
- Voltak-e jelentős mérföldkövek, vagy fordulópontok az eddigi szolgálat során?
- Egy-egy emberi sors ívében egy-egy szentírási üzenet jelentős mérföldkővé, sőt hordozó pillérré képes válni. Az ennek nyomán kiábrázolódó fordulópontok mindig kedvesek. Közben pedig vannak olyan külső tényezők is, amik fordítanak a börtönélet – kívülről talán monotonnak gondolt - viszonyain. Talán elég, ha a koronavírus időszakára utalok vissza, ami egyrészt fokozta a börtönön belüli elszigetelődést, másrészt furcsa módon sokkal hasonlóbbá tette a börtön és a szabadnak nevezett élet viszonyait, mint bármilyen más tényező a korábbi években.
- Vannak-e különbözőségek az egyházi tevékenység és a börtönmissziós szolgálat között?
- A szememben a börtönmissziós szolgálat egyházi tevékenység – és pont ebben rejlik titka és reszocializációs ereje, ami a büntetés-végrehajtás szempontjából is értékes. A fogvatartotti csoportokat és annak résztvevőit a „benti” gyülekezetemnek tekintem, míg ezzel párhuzamosan és főállásban a „kinti” gyülekezetet pásztorolom. A két terület között természetesen nagy különbségek vannak, de ugyanaz az Úr.
- Mi az a szemlélet, az a látásmód, amely a lelkészi tevékenység ellátásához szükséges?
- Az, hogy nemcsak az emberi szempontot engedem érvényesíteni, hanem teret engedek az Isten szempontjának is, aki gyűlöli a bűnt, a Tőle elválasztót, de szereti és visszavárja a bűnöst, a Tőle elfordultat és elfordulót. Ez a gyakorlatomban is fontos: próbálom nem a tolvajt, vagy a gyilkost látni a fogvatartottban, hanem az embert, aki élete egy pontján lopott, vagy ölt. Az útja azonban még nem ért véget, és nyithat egy jobb, akár isteni irány felé is.
- A nemzeti pedagógusnap alkalmából jutalmazásra került előterjesztésre, melynek átadója 2023. június 05. napján volt. Számított a felterjesztésre?
- Nem számítottam rá. Nem is vagyok egy számító ember. Amit teszek, azt nem jutalomért teszem. A diakonisszák jelmondatával élve: „Jutalmam, hogy tehetem”. Mindazonáltal jóleső érzés tudni, hogy a szolgálatom mások szemében is értékes, és hogy ezt jelzik is. Ezt külön is köszönöm.
