Büntetés-végrehajtás

Kezdetben vicces szerelmes verseket kezdett el írni, melyeket párjának küldött haza.  Ezt követően kezdett el, komolyabb verseket írni, melyeket  a családtagjai részére készített ünnepek alkalmából.

Nagy Péter: Istenem segíts meg!

Istenem segíts meg engem!

Mert bezárva kell minden nap lennem.

Segíts, hogy kibírjam a magányt.

Otthon ne szenvedjenek semmiben hiányt.

 

Szégyellem a bűneimet, mindent, amit tettem.

Mert ezzel másoknak ártottam s, vétettem.

Minden nap gyötör a bűntudat .

Bezárva, a falak között fojtogat.

 

Telik az idő és múlnak a napok,

Sokszor el sem hiszem, hogy még mindig itt vagyok.

Isten segíts meg engem!

Hogy bűneimet jóvátehessem!

 

Eljön, az idő mikor kinyílnak a falak,

a börtön is csak rossz emlék marad.

A családomat átölelve és bocsánatot kérve,

Megígérem, hogy ennyi volt, a rossznak most már vége!

 

Istenem segíts meg engem!

Hogy ez a pillanat eljöhessen,

A szeretteimet egytől egyig,

Hosszan átölelhessem.

 

 

Nagy Péter: Börtön napok

Ébresztő! Szól a felügyelő.

Gyúlnak a fények míly meglepő.

Borotválkozás, ágyazás,

Ha nem csinálom, jön a fegyelmi tárgyalás

 

Maszkot fel! Jön a váltás!

Hangzik a folyosóról a kiáltás.

Jönnek az őrök ketten –hárman,

Jelentem, minden rendben a zárkában

 

Rosszul keltem, mint mindig,

De minden reggel ez a teríték,

Gyötör a gondolat, minden nap,

Hogy meddig tart ez a folyamat.

 

Hétkor jön az ápoló,

Félnyolckor a reggelit osztó.

Beveszem a csajkát,  abban reménykedve,

Hogy ma nem azt kell ennem, mint tegnap este.

 

Jöttek értem indul a munka,

Folyosón a többi rabbal felsorakozva.

Látom az arcukon a gyötrelmes kitartást,

Melyen kicsit segít a napi beosztás.

 

Így mennek a napok, míg eljön a péntek,

 Hétvégén a családból erőt merítek.

Nézem az órát és állnak a percek,

Skypra várva, folyton csak remélek.

 

Megnyugtat, ha látom őket,

Ezért várom a hétvégéket.

Így telnek a napok és hetek.

Remélem nemsokára a családdal lehetek.

 

 

Nagy Péter: Bűntudat

Vigasztalom magam, hogy kibírom és kitartok,

de annyira fáj a hiányotok.

Veletek kelek és fekszem minden nap,

napról–napra nehezebb ez az időszak.

 

Annyira tudlak Titeket szeretni,

sajnálom, hogy nem tudtam éreztetni.

Várjatok meg és öleljetek,

Ti jelentitek az életemet.

 

Jól neveltetek és tereltétek életemet,

én, mégis makacsul vétettem ellenetek.

Megmutatni és bizonyítani akarok,

hogy nem volt hiába a fáradalmatok.

 

Kifordultam teljesen és rosszá lettem,

ezzel folyton csak ellenetek vétettem.

Semmi nincs, mire jobban vágyom ebben a világban,

mint, hogy szereteteteket  szívembe újra bezárjam.

 

Nagy Péter: Rossz álmok

Drága Szüleim, annyira Hiányoztok.

Élénkek az emlékek a gondolatok,

Ha nem lennétek, már feladtam volna,

Ha újra kezdeném, minden más volna.

Mikor lemegy a nap, jönnek az álmok

A házatoknál az ajtóban állok.

Hazaértem, kopogok, de nem nyitja ki senki.

Én vagyok, a hibás tudom nincs mit tenni,

Elerednek a könnyek és egyre csak jönnek,

Kiabálnék, de a hangok sem jönnek,

Elnémul minden és nem hallok,

Ordítok, Szüleim hol vagytok?

Megnémultam, vagy csak a hangokat nem hallom,

Sötétedik, nyissatok ajtót! Órák óta azt várom.

Elfáradtam, sötét van, lefekszem az ajtóban.

Ugye Ti is csak pihentek, és nem hallotok a hálóban?

Továbbra sincs hangom és nem is hallok,

Látni is egyre kevésbé látok,

Érzékeim a fájdalomtól megszűntek létezni.

Hol vagytok már? Ígérem nem fogok többet vétkezni!

Kinyitom a szemem, újra látok és hallok,

Zokogok, és rájövök, hogy ezek csak rossz álmok,

Hívlak Titeket és hallom a hangotok.

Veletek lenni újra, csakis-csakis arra vágyok!