Büntetés-végrehajtás

„Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!” Püspök-helyettes úr prédikációját a Zsoltárok könyvének 148. fejezetének felolvasásával kezdte, majd „ Mi lenne ha holnap csak az lenne amiért hálát adunk ma? Intézi a kérdés a jelen lévő fogvatartottakhoz, majd egy család példáját elmesélve magyarázza is a felolvasott példabeszédet.

Új kenyérért adunk hálát! De e mögött a hála mögött több van! Hálát adunk azért, hogy az Úr nagy gondviseléssel kijelölte nemzetünk helyét.

Ez a zsoltár egy szép himnusz is, fontos kérdésekre ad választ: Miért vagyunk a világon? Miért élünk? Vegyük észre a teremtő Isten rendjét, mely körülvesz minket, minden dicséri az Istent körülöttünk. Prédikációjában kiemeli, hogy nem csak bizonyos esetekben kell dicsőíteni! A felolvasott zsoltár megmutatja, hogy az élet értelme megismerni az Urat, az Ő magasztalására teremtődtünk. Mindennek célja van, az a célt adóra mutat, a Teremtő Istenre de ezt mi emberek észre sem vesszük. Pontos rendet teremtett.

Igehirdetésében idézte a 19. Zsoltárt „ Az egek hirdetik Isten dicsőségét” folytatja prédikációját a 19. Zsoltárral. Úgy dicsérik, hogy a helyükön vannak, abba rendbe maradtak, melybe a Teremtő szánta őket, ahova teremtette őket. Az ember nincs a helyén, elfordult az Istentől, ezért küldi megváltóként Jézus Krisztust. Észre kell venni, hogy hol a helyünk, dicsérni őt, magasztalni!

Püspök-helyettes úr tovább magyarázza a zsoltárban olvasottakat, kiemelve az utolsó verset, mely e képpen hangzik: „És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való * nép. Dicsérjétek az Urat! A szarv a győzelem szimbóluma. Vannak káros erők a világban, mégis győzelemre vezeti népét.

A hit magaslata, hogy mindenkor tudom magasztalni. A rosszból is jót hoz ki, ha engedem!

Arra hív, hogy legyen teljes és egész az ember élete. Ha nem vagyunk, a helyünkön hagyjuk, hogy Isten helyre tegyen, segítsen megtalálni a nekünk szánt helyet. A zsoltár felszólít! Legyünk összhangban a világgal, adjunk hálát a gondviselésért. A magasztalás legyőz minden aggodalmat, szorongást és félelmet. A zsoltár megmutatja, hogyan dicsérjük az Istent. Nem csak szavakkal lehet azt megtenni. Egyszerűen a létünkkel, úgy hogy a helyünkön vagyunk és azt tesszük amire Isten teremtett minket. Észre kell venni az Istent, engedni, hogy Jézus Krisztusban megtaláljon.

A prédikáció végén Püspök-helyettes úr áldását kérte a jelenlévőkre, majd imára hajtották fejüket.

Ezt követően Dr. Molnár Pál a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka bizonyságtétele következett: a Teremtő figyel ránk, gondoskodik rólunk. Megmutatja mi az életünk célja. János evangéliumának 6. fejezetének 35. versét idézte, majd folytatva az igehirdetést. Az aratás, a betakarítás az új életet, az új kenyeret jelenti. A bűnök bocsánata lehetséges, melyhez magunkba kell fordulni! Új élet, új kezdet! Mindez lehetséges a szabadulást követően is! Majd Lukács evangéliumát idézve folytatta a szent beszédet. Valljuk meg bűneinket! Nem csupán azok bűnösök, akik a börtön falai között töltik büntetésüket! Falakon kívül is követünk el bűnöket! A megbocsátás lehetősége mindenkinek megadatik!

Majd áldást kérve a fogvatartottakra kérve az Isten felé fordulást, mely elvezeti őket az új élethez!

Az ünnepi istentisztelet zárásaként a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet osztályvezető intézeti lelkipásztora Nagytiszteletű Darvas Szilárd köszönte meg Főgondnok úr és Püspök-helyettes úr látogatását,  szolgálatát. Majd rövid prédikációjában megerősítette: van remény mindenkinek! Az Úr imában mondjuk minden nap: „ mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma…” Nem csak a tényleges,kézzel fogható kenyérről van szó! A lelki táplálékról is! Mely épp annyira fontos, mint a mindennapi táplálék!

Az igehirdetések végeztével a fogvatartottak az alkalom adta lelki táplálékkal gazdagodva térhettek vissza zárkájukba.