A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet

Vannak emberek, akik nem csupán dolgoznak, hanem szolgálnak is. Akik jelenlétükkel, munkájukkal és emberségükkel csendesen, de határozottan formálják maguk körül a világot. Ilyen ember Bodó Júlia bv. őrnagy is, akinek fél évszázados életútja és azon belül kiemelkedő hivatásbeli pályája előtt hajtottak fejet kollégái a napokban Tiszalökön.
Dr. Pintér Sándor belügyminiszter elismeréseként, Biczó László bv. dandártábornok, az V. Agglomerációs Központ vezetője nevében emléktárgyat – egy különleges, aranykeretes festményt – nyújtottak át számára. A festmény nem csupán ajándék volt, hanem egy mély, csendes üzenet: „Látjuk, értékeljük, és büszkék vagyunk Rád.” Az átadásra a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben került sor – olyan meghitt légkörben, amely méltó volt az alkalom valódi jelentőségéhez. A festményt és az elismerő oklevelet dr. Molnár-Dankó Emese Nóra bv. alezredes asszony, az V. Agglomerációs Központ gazdasági vezetője és Nyakó Csaba bv. ezredes, az intézet parancsnoka adta át.
Bodó Júlia évtizedek óta a hivatásának él. A büntetés-végrehajtás szigorú falai mögött is képes volt embernek maradni. Példakép a fiatalabbaknak, támasz a kollégáknak és megbízható, lelkiismeretes szakember a szervezet számára. Születésnapja, az idő múlásán túl jelezte azt is, hogy mennyi mindent adott már eddig is ennek a hivatásnak és rajta keresztül a közösségnek. Az elismerés egyszerre szólt múltról és jelenről, de talán a legtisztábban mégis a jövőnek, annak a szakmai és emberi örökségnek, amit maga mögött hagy majd, amikor egyszer eljön az idő a búcsúra. De az még messze van! Most ünnepeltük csendben, tisztelettel, egy életút eddigi mérföldkövét.
Mert vannak emberek, akiket nem kell hangosan ünnepelni. Elég csak csendben odalépni hozzájuk, megfogni a kezüket, és annyit mondani: Köszönjük!