A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet

Az anyák napja mellett egyre fontosabb szerepet kap az apák napja is, amely világszerte az édesapákat, nevelőapákat, nagypapákat ünnepli. Bár hazánkban még viszonylag fiatal hagyományról van szó, a világ több pontján már évtizedek óta megemlékeznek azokról a férfiakról, akik példát mutatnak, értéket adnak tovább és nap, mint nap gondoskodnak családjukról. Ez alkalomból mutatjuk be kollégáink, Tömös István édesapa és fia történetét. Egyetlen név, két ember, egy hivatás, és akik nemcsak nevükben osztoznak, de értékrendjükben és szolgálatukban is példaértékűek.
A nevük is ugyanaz, a hivatásuk is. Ketten, apa és fia, együtt szolgálnak a büntetés-végrehajtás kötelékében, de külön utat járnak. Mégis, ha kimondjuk: Tömös István, a legtöbben tudják, melyikükre gondolunk, mert mindketten erős, határozott személyiségük révén külön is megállják a helyüket.
A történetük azonban több, mint egy név és egy munkahely közös metszete. Az elmúlt Apák napja alkalmából, most az ő kapcsolatukon keresztül mutatjuk meg, hogyan él együtt a hivatás, a család és az örökölt értékrend, három generáción átívelően.
Tömös István – idősebb és fiatalabb – mindketten a büntetés-végrehajtásban dolgoznak. Az apa közel három évtizede kezdte meg szolgálatát a büntetés-végrehajtás kötelékében, a Tiszalöki Országos BV. Intézetben 2007-ben. 2022-ben a büntetés-végrehajtási szervezet állományában több mint két évtizede szakszerűen és felelősségteljesen végzett szakmai tevékenysége elismeréséül Magyar Bronz Érdemkereszt Katonai Tagozatát kapta. Az ifjabb Tömös István augusztusban lesz kettő éve hivatásos. Mindketten körleten kezdték.
Arra a kérdésre, hogy hogyan különböztetik meg őket a név alapján–nevetve válaszoltak. A kollégák is érzik, ki kicsoda. De egy biztos, egyikünk sem áll a másik árnyékában.
A fiatalabb István igazságügyi szervező végzettséggel érkezett a pályára, de már egészen fiatalon egyértelmű volt számára, hogy ezt a hivatást választja. Nem erőltette senki, ez belső elhívás volt. Középiskolásként Tiszavasváriban tanult, majd Debrecenben folytatta tanulmányait. A diploma után egyenes út vezette ide, az intézmény falai közé.
Apa és fia nemcsak munkatársak, hanem egy olyan családi közösség tagjai, ahol pontosan tudják, mikor kell dolgozni, és mikor kell letenni a napi terheket. Munkaidő után az ajtó becsukódik és otthon nem a szolgálat, hanem a családi élet veszi át a főszerepet.
"Amit idebent megélünk, azt itt is hagyjuk – mondják egybehangzóan. – Nálunk otthon nincs szakma, csak kapcsolat. Apa-fia viszony. Ez segít abban, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk."
És hogy mivel töltik a szabadidejüket? Nos, nem a klasszikus apa-fia programokkal. Egy harmadik generációs családi gazdaságot visznek, ahol földek és rengeteg munka vár rájuk , de mindezt nem kényszerként, hanem szenvedéllyel végzik.
"Kint a földeken, a természetben minden letisztul – mesélik. Nemcsak munka, hanem feltöltődés is. Van, hogy napokra előre tervezett feladatokat végzünk, de mindig közösen. Ez is része annak, amit a család jelent számunkra, együtt csináljuk."
A gazdaságban nemcsak az apa és a fiú dolgozik együtt – a nagyszülői generáció is részese ennek. És bár a legidősebb Tömős István nem a hivatásos szolgálatban dolgozott, a munkához és a családhoz való hozzáállás példamutatóan öröklődött tovább.
Amit a Tömös család képvisel, az messze túlmutat a hivatáson. Ez egyfajta életszemlélet. Mindketten hisznek abban, hogy az embernek tartása kell, hogy legyen és ha döntést hoz, annak a következményeit is vállalni kell. A következetesség nemcsak a szakmában, de a gyereknevelésben is alapelv volt.
– Ha valamit ígérünk, azt megtartjuk – mondja az apa. – Akár otthon, akár a munkahelyen. Ez az alapja annak, hogy a gyerekeink is stabilan nőjenek fel.
Apák napján nem is lehetne szebben megfogalmazni! A példamutatás nem hangzatos mondatokban rejlik, hanem abban, hogy nap, mint nap, következetesen, őszintén és felelősen éljük az életünket – együtt. Boldog apák napját kívánunk minden édesapának, akik példát mutatnak – névvel, szívvel, tettekkel.