A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
06-42/524-900
tiszalok.uk@bv.gov.hu
Bár a Pedagógusnap már mögöttünk van, a kitüntetések nyomot hagynak
2025-06-24 07:36
A tanév végével és a Pedagógusnap elmúlásával hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az elismerés nem csak egy adott naptól függ. Azok a szakemberek, akik elkötelezetten dolgoznak a nevelés, reintegráció és a társadalmi visszailleszkedés szolgálatában, egész évben megérdemlik a figyelmet. Most egy olyan elismerés mögé pillanthatunk be, amely nemcsak egy életpályát, hanem egy hivatás iránti mély elköteleződést is megtestesít.
A Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet munkatársa Sipos-Palkó Anett bv. főhadnagy, országos parancsnoki kitüntetésben részesült Pedagógus nap alkalmából, amely számára nem csupán egy elismerés, hanem a több éves áldozatos munka megerősítése is. A munkája elismerését jelenti számára – fogalmazott szerényen. Mint mondta, már maga a jelölés is meglepetésként érte, nem számított ilyen nagy megtiszteltetésre.
Az elismerés mögötti munkafolyamatokat illetően megjegyezte, hogy ez elsősorban felettesei értékelését tükrözi. Novemberben nevezték ki vezető reintegrációs tiszti beosztásba – ami számára teljesen új kihívás. Mindez azonban nem az első szakmai sikere volt, hiszen 2012-ben Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott a TÁMOP 5.6.2. projektben végzett tevékenységéért, amit azóta is pályafutása egyik fontos mérföldkövének tekint.
Az elismerést leginkább családjának ajánlja, akik mindenben támogatták őt – legyen szó pályaválasztásról, mindennapi kihívásokról vagy szakmai célokról.
Hivatása kezdetén nevelőként, 2013 januárjában szerelt fel a Tiszalöki Országos Bv. Intézethez. Bár eredetileg tanítóként szerette volna megkezdeni munkáját, de a civil oktatási rendszerben akkoriban nem talált lehetőséget, részben azért, mert a nappali főiskolai tanulmányai alatt is dolgozott, így nem számított pályakezdőnek.
A bv-s terület választásában édesapja, aki szintén a büntetés-végrehajtásban dolgozott, jelentős inspirációt jelentett. Ma már úgy látja, hogy jól döntött, hiszen a reintegrációs nevelői szerep különleges, összetett küldetés.
A jelenlegi célját elérte – kisgyerekes anyukaként különösen büszke erre. De még sokat kell fejlődnie, hogy még magasabb célokat is ki tudjon tűzni. Fontos számára a szakmai önfejlődés, a rendszer működésének minél mélyebb megismerése.
Munkája során igyekszik támogatni a fogvatartottak társadalmi visszailleszkedését, úgy látja, hogy ehhez a szabályok betartása mellett nagy szükség van bizalomra is. Szigorú, de törekszik az együttműködésre a kollégákkal és elöljárókkal. Ez a két irányvonal határoz meg a leginkább. Úgy érzi, az elmúlt évek alatt sokkal határozottabbá vált, és a büntetés-végrehajtási közeg megtanította arra, hogyan kezelje az emberi sorsok összetettségét.
Bár konkrét példát nem említ, bízik abban, hogy munkája nyomán több fogvatartott sorsa is kedvező irányba mozdult el – még ha ezek az eredmények nem is mindig azonnal láthatók.
Zárásként fiatal kollégáinak azt üzeni: „Legyenek kitartóak. Ez a hivatás nem könnyű, de rengeteg értelme van. Türelem, következetesség, empátia – ezek a kulcsszavak.”
