Az 1878. évi V. törvény, vagyis a Csemegi-kódex volt az első magyar nyelvű, európai trendeknek megfelelő, átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv Magyarország történelmében, amely évtizedekre határozta meg a korabeli büntetés-végrehajtási munkát.
A büntetés-végrehajtási szervezet felkészült arra, hogy az érintett fogvatartottak számára biztosítsa a választójoguk gyakorlását a hazai börtönökben. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 1680 fő fogvatartott él a választójogával április 3-án.
Nincs választójoga annak a fogvatartottnak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll.
A választójoggal rendelkező fogvatartottak a fogvatartás helyéül kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben, a helyi választási irodával egyeztetett időpontban - a vonatkozó jogszabályok szerint – mozgóurna igénybevételével szavaznak.
Mindezek mellett a szervezet kiemelt figyelmet fordít arra, hogy munkatársai számára is biztosított legyen a szavazáson való részvétel. Ennek érdekében a büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények vezetői úgy szervezik meg az állomány szolgálatát a választás napján, hogy az akkor munkában lévő kollégáknak is legyen lehetőségük szavazatukat leadni.