Az Adorján-Tex Kft. varrodájában – amely a Kalocsai Fegyház és Börtönben működik, és fogvatartottak munkáltatásával gyárt textiltermékeket – több mint 108 ezer gyakorló pólót készítettek 2018-ban az elítéltek a hazai rendvédelmi szervek hivatásos egyenruhásainak számára.
Az igazság védelmében
Szent Adorján kultusza
A Szent Adorján kultusz hazai néprajzi kutatásának története még megismerésre vár. A történelem során Szent Adorján napjának naptárban elfoglalt helye többször megváltozott, így ünnepnapját a különböző korszakokban kibocsátott naptárok máshol jelenítik meg.
A szent hagyománya a keleti, ortodox egyházban jelentősebb, ott augusztus 26-án tartják számon Szent Adorján ünnepét, és feleségével, Szent Natáliával, valamint 23 társukkal együtt ünneplik. Feljegyzések szerint régebbi emléknapján (március 4.) Adrián-kalácskát ettek, amely vélhetően a keresztény hagyományok átvétele volt, amikor az ókori szokásnak megfelelően nehéz, zsíros ételt fogyasztottak a földistennő tiszteletére. (Szentek Lexikona)
A katolikus egyházban emlékünnepét szeptember 8-án jegyzik, azonban feleségét nem ünneplik ezen a napon. A katolikusok ugyanezen a napon emlékeznek Mária születésére is, ami számos templom és kegyhely búcsúnapja, illetve sok népszokás is kötődött hozzá.
A szent hazai kultusza a rendelkezésünkre álló források szerint Zala megyében bontakozott ki. Ezt jól bizonyítja a 850 körül Szent Adorján tiszteletére Mosaburgban (későbbi Zalavár) emeltetett bazilika, valamint a Szent István korában alapított bencés monostor 1019-ben történő felszentelése is. Ez igazolja azt a feltételezést, hogy Szent Adorján a legkorábbi hazai templomvédőszentek közé tartozott: Magyarországon Mártélyban, Lipseszentadorjánban és Zalaapátiban található templomot Szent Adorján tiszteletére szentelték fel.
A IX. századi zalavári templom már a X. században elpusztult, romjaiból építették fel az egykori templom közelében a Szent István által alapított monostort, melynek védőszentje szintén Szent Adorján lett. A törökvész során a XV. században a monostort és a templomot is várrá, erőddé alakították át, azonban I. Lipót a XVIII. században felrobbantatta. A 18. században visszatérő bencés szerzetesek már Zalaapátiban (Zalavártól 15 km-re fekvő község) helyezték el a zalavári monostor utódjaként számon tartott apátságukat.
Forrás:
Fodor Pál, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, főigazgató
Iancu Laura, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Néprajztudományi Intézet, tudományos munkatárs
Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994.
Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár. Századok, 1999.
