A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Budapesti Fegyház és Börtön
1108 Budapest, Kozma u. 13.
06-1/432-5900
bfb.uk@bv.gov.hu
A „Börtönök Atyjának” nevét viseli a Gyűjtő utcája
2023-07-29 13:00
A X. kerületben, Kőbányán található Kozma utcát elsősorban az itt működő börtön, illetve három temető - köztük Magyarország legnagyobb izraelita temetője - kapcsán ismerik, a névadó kiléte azonban sokak számára rejtély.
Kozma Sándor jogász és politikus, Magyarország első államügyésze volt, 1848-as szabadságharcosként és irodalmi munkássága révén is elismerést szerzett magának, nem mellesleg Petőfit és Jókait is közeli barátai között tudhatta. A leendő államügyész dunántúli református nemesi származású családban született 1825. szeptember 2-án a Somogy vármegyében található Kőröshegyen. Édesapja, Kozma Ferenc ügyvéd a Somogy vármegyei Széchenyi-uradalmak ügyintézője, gróf Széchenyi Ferenc titkára volt, édesanyját korán, kétéves korában elvesztette. Öccse, ifjabb Leveldi Kozma Ferenc miniszteri tanácsosként szintén jelentős politikai pályát futott be.
A középiskolai tanulmányokat Sopronban, Pécsett, majd a pápai református kollégiumban végezte, ahol Petőfi Sándor és Jókai Mór iskolástársa volt, hármuk között életre szóló barátság alakult ki. Neves barátai hatására Kozma verseket is írt, némelyik meg is jelent a helyi lapokban, „Leveldi”, illetve „Bukógáti” néven. A családi hagyományt folytatva jogi diplomát szerzett Pozsonyban – ugyanitt a Somogy megyei küldött titkáraként részt vett az 1848-as országgyűlésen, melynek során ő hozta a járókelők tudtára a bécsi forradalom hírét.
A szabadságharc kitörése után – a családi hagyományoknak megfelelően és személyes indíttatásból is – önként jelentkezett a honvédseregbe, huszárként részt vett a schwechati csatában és a szerb felkelők elleni délvidéki hadjáratban, a világosi fegyverletétel után Sörnyén, apja kúriájában rejtőzött az osztrák hatóságok megtorlásai elől. Mégsem sikerült megmenekülnie: kényszerből besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnét végül apja befolyásának révén sikerült (hamis egészségügyi problémákra hivatkozva) idő előtt elszabadulnia. Az ’50-es évektől rendőri felügyelet alá helyezték, ennek dacára ügyvédként próbált praktizálni Somogy vármegyében.
Ügyvédi évei alatt Kozma kiváló szónoki képességeivel és határozott kiállásával vált ismertté. Hamarosan a Deák-párt színeiben országgyűlési képviselővé választották, a kiegyezést követően pedig a Horvát Boldizsár által vezetett igazságügy-minisztérium osztálytanácsosának nevezték ki.
Új pozíciójában jelentős szerepe volt a hazai jogrendszer reformfolyamatainak beindításában. 1869-től a Kúria bírájává nevezték ki, és sok munkája mellett a fegyintézetek felügyeletét is ő látta el. Utóbbi munkakört különösen lelkiismeretesen és hozzáértéssel látta el, célja elsősorban a börtönkörülmények javítása, a hazai fegyházrendszer megreformálása volt, nem véletlenül nevezték a börtönök atyjának: rendszeresen látogatta, ellenőrizte a fegyintézeteket, számon kért, szakértői szemmel vizsgálódott, gyakran elbeszélgetett a rabokkal és az őrökkel is.
Intézkedéseinek hála jelentősen javult a börtönökben a fegyelem és a tisztaság, ő vezette be Magyarországon a rabok különböző szakmákban való foglalkoztatását, és teljesen átalakította a vizsgálati fogság, illetve az ideiglenes szabadlábra helyezés gyakorlatát.
1896-ban nyugállományba vonult, kiemelkedő munkássága elismeréseként a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki. Egy évvel később, 1897. augusztus 5-én hunyt el.
