Büntetés-végrehajtás

Ha azon kezdünk gondolkodni, mire lehet leginkább szüksége egy állami gondoskodásban élő gyermeknek, érdemes utánajárni, hogyan kerülnek a gyerekek szerencsésebb esteben hivatásos nevelőszülőkhöz vagy akár gyermekotthonokba. Vannak, akik haláleset miatt elvesztették a szüleiket, és más rokon nem tudta vállalni a felnevelésüket. Előfordul, hogy rögtön születésükkor lemondtak róluk, vagy később alakult úgy a szülők sorsa, hogy maguk látják úgy, nem képesek gondoskodni a gyerekükről. Másokat súlyos bántalmazások, kínzások után, szexuális abúzus vagy életveszélyes elhanyagolás miatt menekítenek ki a családjukból. És sajnos az is előfordul, még ha ellentmond is törvénynek és jó érzésnek, hogy egy szerető, a maga eszközeivel igyekvő család nem tudja megteremteni annak a minimumát sem, ami biztonságos környezetet jelent, és ezért emelik ki a gyereket a családból.

Különösen nehéz feladat ezeknek a traumáknak a feldolgozása, mert nem biztos, hogy tudnak pozitívan reagálni a feléjük nyújtott segítő kézre.

Már novemberben tudtuk, hogy karácsony közeledtével szeretnénk a gyermekotthon lakóit meglepni és egy picit boldogabbá tenni a karácsonyi időszakukat. Így nem csak a személyi állomány járult ehhez hozzá, a közösen összegyűjtött rengeteg játékkal, édeséggel, ruhával, hanem a fogvatartottak is, akik képeslapot, szélforgót, karácsonyfadíszt, színezőt, ablakdíszt is készítettek a gyermekek számára, aminek a lebonyolítását ezúton is köszönjük a fogvatartási ügyek osztályának. 

Megérkezésükkor a gyermekek már körülöttünk sürögtek-forogtak, habár némi félelem látszódott a szemükben, melyet mint utóbb kiderült az egyenruhánk váltott ki. Az igazgató asszony a gyermekotthon nappalijába invitált minket, ahol kollégáimmal elmeséltük a gyerekeknek, hogy honnan érkeztünk. Körbenéztünk, láttuk, hogy a gyermekek korosztálya vegyes, egészen óvodás kortól 16-17 éves korig. Miután meséltünk magunkról, a munkánkról, arról, hogy miért érkeztünk hozzájuk picit nyitottabbak lettek és bizalmat kaptunk, így rengeteg kérdést tettek fel nekünk. Mindeközben a kisebbek már kacsingattak az ajándékszatyrok felé, gondolkoztak vajon mi lehet benne, és már tették is fel a kérdést, hogy "ezt nekik hoztuk-e?" 

Elsőként mindannyijukat megkínáltuk édességgel, majd elkezdtünk mi is érdeklődni felőlük így kialakult köztünk egy kötetlenebb párbeszéd. Megkérdeztük tőlük, mire vágynak a legjobban? Hogyan tanulnak? Van-e elképzelésük a jövőjüket illetően? Meglepő válaszokat kaptunk és volt pár olyan pillanat, amikor a kollégákkal összenézve folytottuk vissza a könnyeinket. 

Az ajándékokat nagy izgalommal nézegették, válogatták, míg a fogvatartottak által készített ajándékok meghökkentő volt számukra, de a 15-16 évesek mégis azonnal látni és olvasni szerették volna miket írtak a képeslapokra. 

Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az összegyűjtött játékok, édességek a legjobb helyre kerültek.

Szeretnénk megköszönni a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet dolgozóinak, hogy időt és energiát szántak arra, hogy szebbé tegyük az otthonban lakók karácsonyát.