A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

Pedagógus nap alkalmából a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán megrendezett jutalmazási ünnepségen Gombos Róbertné Ár Melinda bv. őrnagy, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet reintegrációs tisztje is elismerésben részesült.
Ennek kapcsán kérdeztem pályafutásáról, tapasztalatairól, terveiről.
Hogyan kerültél az IMEI-be?
2017-ben a rendőri pályafutásomtól elbúcsúztam és új életet kezdtem itt az IMEI-ben. A felvételem során Dr. Hamula János - akkori főigazgató Úr - hangsúlyozta, hogy nagy előny az, hogy Tanítóképző Főiskolát is végeztem, mert a kényszergyógykezelt betegekkel való bánásmód során ennek itt nagyobb hasznát fogom venni a Rendőrtiszti Főiskola mellett.
Mikor kezdett el foglalkoztatni a reintegráció?
A pályafutásomat 2000-ben kezdtem a BRFK X. Kerületi Rendőrkapitányságán, ahol fővizsgáló rendőrtisztként dolgoztam 17 évig. Rendőri kihallgatásaim során számos alkalommal jártam az ország több büntetés-végrehajtási intézetében, ahol minden alkalommal beszélgettem az ott dolgozó nevelőkkel, és számomra mindig is vonzó volt ez a hivatás, ezért miután elhagytam a rendőri pályát, kizárólag ezzel a foglalkozással szerettem volna folytatni a munkát.
Mik a tapasztalataid a szakterületed vonatkozásában?
Az itt eltöltött 9 év tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy mindkét végzettségemből profitáltam, hiszen a fogvatartotti fegyelmi eljárások lefolytatása során a meghallgatási jegyzőkönyvek felépítése nagyban hasonlít a korábbi kihallgatásaimhoz, míg a kényszergyógykezelt betegekkel való bánásmód elsajátításához valóban nagy szükség van a pedagógusi habitusra, a megértő, támogató és emberséges kommunikációra.
Milyen egy napi rutinod bent az IMEI-ben?
A reintegrációs tiszti beosztásban töltött idő alatt minden munkanapom izgalmas és változatos, ugyanúgy, mint korábban a rendőrségen is az volt.
Van-e olyan feladat, amit kimondottan nagyon szeretsz bent csinálni?
A gyermekkoromban megálmodott tanítói pályámhoz képest valójában csak a helyrajzi kérdés változott meg. A valódi célom az emberekkel való foglalkozás volt. A nevelési feladataim során mindig nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a fogvatartottaknak, és a kényszergyógykezelt betegeknek segítséget nyújtsak. A mélyebb beszélgetésekből és az ezt követő kölcsönös tiszteletből fakadó hiteles emberi hála az, ami a munkám valódi hajtómotorja. Ez az amiért érdemes minden reggel felkelni és munkába állni.
Voltál-e már jutalomban részesítve, ha igen mikor és milyen jutalmakat kaptál?
Az IMEI-ben töltött időszak során ez volt a második elismerésem, mivel 3 évvel ezelőtt már részesültem Agglomerációs jutalmazásban. Korábbi munkahelyemen a Budapesti Rendőr-főkapitányságon is részesültem korábban jutalmazásokban.
Milyen jutalomban részesültél most és milyen érzés volt átvenni?
Pénzjutalomban részesültem és nagy megtiszteltetés volt egy ilyen átadó ünnepségen részt vennem.
Mik a terveid a jövőre tekintve?
A jövőre nézve nem áll szándékomban más hivatást választani, folytatom a megkezdett utamat. Ahogyan más munkahelyeken, nyilván itt is vannak nehezebb időszakok, de valahogy mindig sikerül átlendülnünk a nehézségeken. A többes számot nem véletlenül használtam. Sok esetben itt valódi csapatmunka zajlik, és biztosan állíthatom, hogy bármelyik, reintegrációval foglalkozó kollégám ugyanígy megérdemelte volna a most nekem kijáró jutalmat.
Szívből gratulálunk Melinda elismeréséhez és kívánjuk, hogy a jövőben is további sikereket érjen el!






