A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Bács-Kiskun Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet

Január az újrakezdés hónapja. A naptár lapozása sokakban kelti azt az érzést, hogy tiszta lappal lehet indulni: egészségesebb élet, kevesebb rossz szokás, több cél. De vajon mit jelent mindez azok számára, akik szabadságuktól megfosztva, a börtön falai között kezdik az újévet?
A fogvatartottak számára az újévi fogadalom egészen más súlyt kap, nincs választás a környezetben, a napi rutinban vagy a lehetőségekben. Mégis sokan ilyenkor szembesülnek legerősebben saját döntéseikkel és a következményekkel, az ünnepek elmúltával a csendesebb január különösen alkalmas az önreflexióra, több idő jut a gondolatokra.
Egyesek számára ez nyomasztó, másoknak viszont épp ez ad teret a belső elhatározásokhoz. Milyen fogadalmak születnek a börtönben?
A klasszikus „lefogyok” vagy „többet sportolok” típusú ígéretek helyett a fogvatartottak fogadalmai gyakran sokkal alapvetőbbek: „Nem keveredek több konfliktusba”, „Elkezdtem tanulni, és be is fejezem”, „Ha kijutok, nem követem el újra ugyanazt a hibát.”
Ezek a célok nem látványosak, de annál nehezebbek. A változtatás ugyanis nem csupán elhatározás kérdése: a börtön közössége, a hierarchia, a folyamatos stressz mind próbára teszik az önkontrollt és a kitartást. A fogadalmak megvalósítása nagyban függ attól, milyen lehetőségeket kínál az intézet. Az oktatási programok, a munkalehetőségek, az addiktológiai vagy a pszichológiai foglalkozások valódi kapaszkodót jelenthetnek. Ahol ezek elérhetők, ott az újévi célok nem puszta vágyak maradnak, hanem konkrét lépésekre bonthatók.
Ugyanakkor sok fogvatartott számol be arról, hogy a legnagyobb erőt nem a rendszer, hanem egy-egy ember adja: egy nevelő, egy pszichológus, egy zárkatárs, aki komolyan veszi az elhatározást. A fogadalom a börtönben gyakran nem látványos változást jelent, hanem apró, belső döntéseket: nemet mondani egy rossz helyzetre, végigolvasni egy tankönyvet, vagy egyszerűen kibírni egy nehéz napot visszaesés nélkül.
Az újév nem nyitja ki a zárkaajtót, de sok fogvatartott számára mégis egy belső ajtó nyílik ki ilyenkor, annak a lehetősége, hogy másképp gondolkodjon önmagáról és a jövőjéről. Ezek a fogadalmak nem mindig hangzanak el hangosan, nem kerülnek papírra, és gyakran elbuknak. Mégis: minden komolyan vett elhatározás egy lépés lehet afelé, hogy a szabadulás ne csupán fizikai, hanem valódi újrakezdés legyen.
Mert az újév jelentése nem a körülményeken múlik – hanem azon, hogy valaki hisz-e abban, hogy képes változni.







