A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Márianosztrai Fegyház és Börtön
2629 Márianosztra, Pálosok tere 1.
06-27/620-400
nosztra.uk@bv.gov.hu
Nyári nosztalgiázás elmúlt idők képein
2024-07-17 08:53
Talán abban egyetértünk, hogy emlékezni jó. Sokan szeretünk visszamelékezni arra, ami szép volt, vagy legalább szép gondolatokat idéz meg bennünk, ez pedig örömmel tölti el szívünket, lelkünket. Közös emlékezésre hívunk mindenkit, néhány kép segítségével pillantsunk bele egy valaha volt fegyintézet romantikus nyári működésébe.
Márianosztrán Wágner Paula, az első főnöknő 1858. augusztus 15-én huszonegy irgalmas nővérrel vette át az intézetet, ahol akkor 323 letartóztatott nő és 21 javítóintézetbe küldött leány volt. A börtönben végzett munkáért és a letartóztatottak ellátásáért a nővéreket pénz illette meg. Szigorú, zárdaszerű fegyintézetet tartottak fent, ahol a hit eszközeit használták a bűnösök jó útra térítéséhez. Durva testi fenyítést nem szívesen alkalmaztak.
Az intézetben - történetének első 50 évében - 7352 letartóztatott fordult meg, akik itt a női jellegű ipari munkák szinte minden ágát végezték (szabás, varrás, csipkevarrás, kötés, horgolás, hímzés). Az önfenntartást a mintagazdaság alapozta meg, ahol a büntetésüket töltők gyümölcsösök, szőlő gondozásával, virág- és konyhakertészettel, borgondozással is foglalkoztak, emellett baromfitenyésztés, méhészet, tejgazdaság is volt Márianosztrán. A terményeket, takarmányt is a fegyencnők termelték. Csupán a kocsisok voltak férfiak.
A Márianosztrai Fegyház és Börtön történetének legszebb, szinte mesébe illő évei voltak ezek. A képeket látva legalábbis ezt hihetnénk. Az tény, hogy az intézet történetének legidillikusabb időszaka, de a képek ne tévesszenek meg senkit: a rend szigorú, a fegyelem kemény volt az irgalmas nővérek keze alatt.
A mintagazdaság nyugodt életét az első világháború kirobbanása után – a női bűnözés vonatkozásában – a megnövekedett számú letartóztatott kémnő zavarta meg. A háború elvesztése után az őrszemélyzet formálisan a Vörös Őrség része lett. A fegyencnők egy részét – mint a kapitalizmus áldozatait – kegyelemben részesítették.
A Tanácsköztársaság bukása után mintegy 90 politikai fogoly „élvezte Márianosztra vendég-szeretetét.” Ateista világképük ellehetetlenítette a vincés nővérek nevelési módszereit. Nosztra a „magyar Cayenne” nevet nyerte el köreikben: a magánzárka itt különösen kemény volt számukra, mert sem könyvet, sem pedig írószert nem tarthattak maguknál.
A huszas évek második felében Nosztra ismét a virágzó magyar gazdaságot tükrözte, majd a II. világháború szomorú évei nyomták rá bélyegét. Márianosztra frontvonalba került (az I. világháború idején ezt megúszta a falu). A fegyőrök egy részét bevonultatták. Az első bűntényeseket szabadon engedték. Az intézetben csak a visszaeső és a szigorított dologházas csoport maradt. A támadó szovjet egységek 1944. december 20-án 10 órakor fegyverezték le az őrséget és mind a 374 fegyenc-, rab-, és fogolynőt szabadon engedték.
Ami ezután jött, az már cseppet sem volt annyira idillikus, mint amit a fenti képek tükröznek. Az intézetet az addig megszokott formájában tulajdonképpen felszámolták, a vincés nővéreket kocsira ültették és közel 100 munka után gyakorlatilag elzavarták őket.
A cikk fotóit a börtöntörténeti kiállításunk létrehozására bocsátotta rendelkezésünkre a Szeretet Leányai Társulata 2012-ben. További képek kiállításunkon jelenleg is megtekinthetők.
