Büntetés-végrehajtás

„Nem mi vagyunk a bírák, az Úristen az” – vallja Kretovics László atya, akinek életének meghatározó részévé vált a börtönpasztoráció. Szolgálata során számos olyan emberrel találkozott, akik eltévedtek az élet útján, de voltak köztük olyanok is, akik megtalálták a visszavezető utat Istenhez.

Jézus tanítványaihoz intézett szavai – „menjetek, mint bárányok a farkasok közé” – talán kevés helyen nyernek akkora jelentőséget, mint a börtön falai között. A börtönlelkész olyan emberek között végzi szolgálatát, akik súlyos bűnöket követtek el, de akik mögött mindig ott áll egy emberi sors. E szolgálatot végezte Kretovics László atya is közel négy évtizeden át.

A börtönlelkészi szolgálat nem előre eltervezett küldetés volt számára. A Szegedi Fegyház és Börtön a Rókus Plébánia illetékességi területéhez tartozik, így annak lelkipásztori ellátása a plébános feladata volt.
– Ahogy erre lehetőség nyílt, 1989 óta vagyok börtönlelkész – emlékezett vissza Kretovics László atya.
Az első találkozások a börtön falai között számára is különleges tapasztalatot jelentettek.
– Nehéz ház – fogalmazott röviden, majd hozzátette: – Itt találkoztam igazán az emberi nyomorúsággal, azzal az erkölcsi elesettséggel, amikor valaki bűnt követ el, a társadalom pedig megpróbálja valamilyen módon megfegyelmezni.
Az évtizedek alatt azonban számos olyan történetnek volt részese, amely megmutatta számára, hogy mindig van lehetőség a változásra.
-Volt szerencsém látni olyan pálfordulásokat, amikor emberek megtértek Jézushoz – mesélte.
Mint mondta, nincs abszolút rossz ember, vannak azonban olyanok, akik életük során megtévednek. Van, aki felismeri és belátja hibáit, más pedig nem.
– A szabad akarat csodálatos ajándék Istentől. Az ember döntésein múlik, hogy milyen úton indul el a menny vagy a pokol felé – fogalmazott.
A 37 év alatt számos emberi életúttal és történettel találkozott. Úgy véli, az elítéltekről sokszor leegyszerűsítő kép él a társadalomban, pedig a rácsok mögött is különböző sorsok és személyiségek vannak.
– Nem biztos, hogy az elítéltek a legnagyobb és legkeményebb bűnösök, hiszen vannak olyanok is, akik szabadon élnek. Nem mi vagyunk a bírák, az Úristen az – emelte ki.

Kretovics László atya szerint a börtönpasztoráció jelentősége napjainkban is megkérdőjelezhetetlen.
– Az e világi bűnelkövetés a pokol lehelete a világban – fogalmazott. Hozzátette, hogy az emberi szolidaritásnak minden körülmények között meg kell maradnia. Akár bűnös valaki, akár bűntelen, az egymás iránti szolidaritás fontos az egyénnek, a társadalomnak, a világnak és a Jóistennek is. Az embert bűnössége ellenére sem lehet magára hagyni, akkor sem, ha elveszettnek tűnik.

Bár Kretovics László atya elköszönt a templom híveitől és plébánosi szolgálatától, hivatása nem ér véget. Továbbra is ugyanazzal az elkötelezettséggel szolgálja Istent és az Egyházat, immár a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség tagjaként.

A Szegedi Fegyház és Börtön ezúton is köszönetét fejezi ki Kretovics László atyának a 37 éven át végzett áldozatos börtönpasztorációs szolgálatáért. Az intézet jó egészséget, Isten gazdag áldását és még sok szolgálatban gazdag évet kíván számára az Úr és az Egyház szolgálatában.