A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
9700 Szombathely, Külső Söptei út 9.
06-94/516-700
szombathely.uk@bv.gov.hu
A költészet a börtön falai között is lehet kapaszkodó
2026-01-21 13:34
Előbb a szerelem, majd a szeretethiány sodorta a versek felé. A szabadságvesztését a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben töltő Rostás Zsolt azt mondja, a költészet a rácsok mögött is kapaszkodót jelent számára. Nemcsak olvassa, mondja a verseket – ő maga is ír.
Rostás Zsolt tizenkét éves volt, amikor beleszeretett az irodalomtanárnőjébe – hogy imponáljon neki, elkezdett verseket írni és tanulni. A kezdeti, kamaszkori „versélményt” később egy sokkal mélyebb érzés tartotta életben: a szeretet hiánya.
– Soha nem volt igazán otthonom – mondja. Nevelőotthonokban nőtt fel, nem volt hova hazamennie, és ebben az érzelmi bizonytalanságban a versek jelentették számára az állandóságot. A költészet a börtön falai között is kapaszkodó számára. Zsolt eddigi élete jelentős részét ugyanis büntetés-végrehajtási intézetekben töltötte, ahol a könyvtárak, azon belül is a verseskötetek jelentették számára a menedéket. József Attila, Ady Endre költeményeit nagyon szereti, most Szabó Lőrinc verseit olvassa, a Semmiért egészen című a legújabb kedvence. A versek számára nemcsak olvasmányok, hanem élő szövegek. Különös képessége van a verstanuláshoz: két-három olvasás után megragadnak benne a sorok. Azt mondja, körülbelül száz vers lehet a fejében, ezek közül 15-20 saját költemény. Rostás Zsolt ugyanis nemcsak olvassa és mondja a verseket, hanem maga is ír. A zárkában mindig van a keze közelében toll és papír, de megesik, hogy egyikre sincs szükség, mert a fejében állnak össze verssé a szavak és a sorok. A költészet mellett a színjátszás is fontos szerepet tölt be az életében. Több büntetés-végrehajtási intézetben részt vett a színjátszó szakkörök munkájában, Szombathelyen legutóbb a Békességszerzés című darab egyik főszerepét alakította. Rostás Zsolt nemsokára szabadul. A börtönévek alatt elvégezte a targoncakezelői képzést, dolgozni szeretne. És bár a jövőt illetően még sok a kérdőjel, egy valamit biztosan tud: a versek az új, szabad életben is elkísérik.
Rostás Zsolt verse:
A varjú
Mikor kinéztem az ablakon,
varjakat láttam veszekedni egy zsemledarabon.
Eltűnődtem: bárcsak én is varjú lehetnék,
és egy hosszú fekete tollú varjúlányt szeretnék.
Gondolataim most messze szállnak,
mit adhatnék én e szomorú világnak?
A lelkem szabad, csak a testem van bezárva,
elrepülök innen egy másik világba,
hol nincsenek rabláncok,
hol megtalálom az édes szabadságot,
amelyre oly régen vágytam,
amiről eddig csak álmodoztam.
Most minden itt van előttem,
a boldogságtól hullik vajh’ nagyon könnyem.
De jő majd a rideg valóság,
hol nincsen édes szabadság,
helyette itt vannak a zord rácsok,
hát így látom én az egész világot.
