A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
Szeretet, tolerancia, humor: Barna Péter és felesége, Kati szerint ez a három dolog feltétlenül kell a jó házassághoz. De vajon ki a „főnök” otthon: a bv. alezredes férj vagy a bv. törzsőrmester feleség? És hogy kerül a tükörtojás a cigánypecsenyére? A házasság hete kapcsán ezekről is beszélgettünk a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokhelyettesével és feleségével.
Egy baráti társaságban mutatták be őket egymásnak, három hónap múlva jegygyűrű került az ujjukra, újabb három hónap múlva pedig összeházasodtak. Harmincnégy éve vannak együtt jóban-rosszban, hét éve a munkahelyük is ugyanaz: Kati – aki egyébként Szent Adorján napján, szeptember 8-án született – 2016-ban csatlakozott a bv-sek nagy családjához. Mint meséli, nem idegen terepre érkezett, hiszen korábban a családi és nyílt napokon is mindig részt vett, így valamennyire már ismerte az intézetet és a kollégákat.
Barna Péter bv. alezredes parancsnokhelyettesként a biztonsági és az egészségügyi területért, valamint a műveleti csoportért felel az intézetben, Barna Péterné bv. törzsőrmester pedig az üzemeltetési, gazdasági, egészségügyi részlegeken szerzett tapasztalatait a Gazdasági Ellátó Intézet dolgozójaként hasznosítja. A Barna házaspár minden reggel együtt érkezik az intézetbe, az A6-os épületben két puszival kívánnak egymásnak szép napot. Ha napközben valamelyikük munkája miatt véletlenül találkoznak, Kati – ahogy azt a szabályzat előírja - „jelentkezik”, és alezredes úrnak szólítja a férjét. Ezek a szabályok azonban csak a börtön falain belül élnek, ahogy délután kilépnek a kapun, megfordulnak az „erőviszonyok”, és onnantól Kati a főnök, mesélik nevetve.
Hiába közhely, a házasság hetében kötelező a kérdés: mi a jó kapcsolatuk titka? Szeretet, tolerancia, humor – felelik szinte egyszerre, és nem titkolják azt sem, hogy bizony az ő életükben is voltak nehezebb időszakok, de nem futamodtak meg, nem rebbentek szét, hanem próbáltak közösen túllendülni a nehézségeken.
"Az embernek azért van párja, hogy amikor az egyikükre túl nagy teher nehezedik, a másik átvegyen belőle." – mondja Kati, férje pedig megerősíti: ez az ő esetükben is így működik.
Kinek mit kell tolerálnia? Katinak például azt, hogy a férje otthon néha ráfeledkezik a tabletre, és olyankor nehéz kibillenteni egy-egy játékból. Péternek pedig Kati rendmániájával, a polcok, szekrények – mondjuk úgy: időnkénti – átrendezésével kellett megbarátkoznia.
"Megbízható, kedves, jószívű, biztonságban érzem magam mellette, felnézhetek rá!" – sorolja férje jó tulajdonságait Kati, Péter pedig felesége pozitív kisugárzását és az iránta tanúsított gondoskodását és szeretetét említi.
"Boldog feleségnek a férje is boldog!" – mondja Kati, akiről megtudjuk azt is, hogy a háztartást ő vezeti, és bizony már csukott szemmel is tud egyenruhát vasalni.
Mesélnek arról is, hogy mivel gyermekeik már kirepültek a családi fészekből, szabadidejükben szívesen utazgatnak, filmeket néznek, baráti társaságba járnak. A házassági évfordulójukon pedig – legyenek bárhol - mindig ugyanaz az étel kerül az asztalra: cigánypecsenye tükörtojással és hasábburgonyával. És hogy miért? Mert kapcsolatuk kezdetén, ha étteremben randevúztak, mindig ezt rendelték.