1896. október 27-ei alapítása óta a Budapesti Fegyház és Börtön speciális funkciója a bv. intézetek közötti fogvatartotti szállítások, mozgatások biztosítása, ebből ered köznyelvi elnevezése is. A „Gyűjtő” napjainkban is az országos körszállítások helyszínéül szolgál, amelyek alkalmával hétfőnként az ország összes bv. intézetéből közel 1500 fogvatartottat szállítanak ide, hogy aztán továbbszállítsák őket a célintézetekbe.
A reformkor és a kiegyezés
Reformkori fiatal politikusok (Eötvös József, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos) és liberális gondolkodók (Balla Károly, Bölöni Farkas, Lukács Móricz) karolták fel ismét a büntetés-végrehajtás szervezetét. Az 1840-es évek elején elkészült egy új börtönügyi törvényjavaslat, mely állást foglalt tíz darab börtön felállítását illetően. A felsorakoztatott érvek azonban megtörtek a bécsi kancellária ellenállásán.
A szabadságharc leverését követően az ország kénytelen volt elfogadni az osztrák birodalmi büntető törvénykönyvet. A Habsburg-kormányzatnak óriási helyhiánnyal kellett szembenéznie. A legfontosabb célokat – költséghatékonyság és időspórolás – szem előtt tartva fegyintézetté alakítattak át régi várakat és más középületeket. A Pest megyei fegyintézetet Vácra telepítették át, az egykor Mária Terézia által nemes ifjak kollégiumának épített intézet falai közé. Nők befogadására szolgáló fegyintézet működtetésére adták át Márianosztrán az egykori pálos rendi kolostort.