Sátoraljaújhely központjában, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön mellett működik a Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelye. A Börtönmúzeum egyedülálló gyűjteményében bemutatja a büntetés-végrehajtás átfogó történeti és szakmai fejlődését, a büntetésüket töltők helyzetét, a szabadságvesztés-büntetés kialakulását és átalakulását, de a tárlat bemutatja a jelenlegi rendszert, a fogvatartottak életét, oktatását, munkáltatását, és művészetét is.
A szempci fenyítőház 1772. szeptember 4-én nyította meg kapuit.
Magyarországon az első központi börtön – az erről szóló első törvénycikk, majd helytartó tanácsi körrendelet után jelentős késéssel – magánkezdeményezésre létesült. Gróf Esterházy Ferenc, Mária Terézia magyar tanácsosa – akiről okkal feltételezhető a nyugat-európai börtönreformok ismerete – 1770-ben telket és épületet ajánlott fel Szempcen, egy országos fenyítőház létesítésére. A szempci fenyítőház 1772. szeptember 4-én nyílt. Ide utalták a „javíthatatlanokat és a kihágókat, illetve a halálbüntetésre kevésbé érdemeseket, vagy attól kegyelemből felmentetteket”, de felvettek a fenyítőházba szülők által beküldött rossz magaviseletű gyermekeket is, amennyiben eltartásukról a szülők gondoskodtak. Az első fenyítőház tehát sajátos keveréke volt a mai börtönnek, dologháznak, illetve a fiatalkorúak javítóintézetének. Az intézetet – alapítása után alig 8 évvel – az épület egészségtelen volta miatt előbb Tallósra, majd 5 évi működés után, 1785-ben Szegedre helyezték.