A büntetés-végrehajtás megújult címerképében a felegyenesedett oroszlán bal mancsával a társadalom védelmét szolgáló pajzsra, jobb mancsával a törvénykönyvre támaszkodva az igazság és a törvényesség védelmét szimbolizálja.
Az igazság védelmében
A 120 éves hazai daktiloszkópia nyomában
2023-07-26 06:26
A Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelyén egy 1903-ból származó felvétel másolatát is megtekinthetik a látogatók, amin az a jelenet látható, amikor rabosítás előtt ujjlenyomatot vesznek. Ez a 120 évvel ezelőtti fotó azért fontos kordokumentum, mert egyike azoknak, amelyek azt bizonyítják, hogy Magyarországon az elsők között alkalmazták a személyazonosság megállapítására az ujjlenyomatvételen alapuló tudományos módszert. Ez utóbbi félmondat minden kifejezése fontos ahhoz, hogy lássuk, miben is volt úttörő, és mik azok az elemek, amelyeket átvett a magyar kriminalisztika.
Azt, hogy az ujjon levő bőrlemezek lenyomata egyedi, már Hammurapi udvarában, de az ókori Kínában is felfedezték, és a szerződéseket puha anyagba nyomott ujjal hitelesítették. Az ujj lenyomatának modern kriminalisztikai felhasználására azonban még évezredeket kellett várni. A technika újkori fejlődésével egyidőben felmerült a bűnözők minél pontosabb azonosításának kérdése. Ez a lehetőség a fotografáláshoz kapcsolódott, majd a még egyedibb ujjlenyomatvételen alapuló azonosítás irányába terelődött az érdeklődés. A ma is ismert és használt tintás eljárással többen is kísérleteztek a XIX század utolsó évtizedeiben, azonban Sir Francis Galton volt az, aki az ujjbarázdákon megfigyelhető jellegzetes minták - mint hurkok, ívek, örvények, stb. - alapján három fő típust írt le 1892-ben, amelyet mára kilencre egészítettek ki. Osztályozási szisztémája alapján számításai szerint 64 milliárd ember esetében fordulhat elő egyszer, hogy a tíz ujj lenyomata két személynél megegyezzen.
Pont két azonos kinézetű gyanúsított megkülönböztetése volt az a pont, ami után 1903-ban, elsőként New York államban hivatalosan is bevezették a kötelező ujjlenyomatvételt.
Ehhez képest viszonylag korán - Pekáry Ferenc rendőrkapitány és büntetőjogász Endrődy Géza hatására tett angliai útját követően -, a kontinensen elsőként Magyarországon vezették be a daktiloszkópia (daktilo + szkópia ’ujjakat nézni’ görög kifejezésből) alkalmazását, amely első komoly hazai eredményét már néhány évvel később, 1907-ben el is érte, amikor a négy áldozatot követelő dánosi rablógyilkosság nyomozásában, majd a tárgyaláson is döntő bizonyítékként támasztotta alá a gyanúsítottak bűnösségét.
