A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Azt mondják: „A szárazföldi emlősállatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve…
A zsiráf továbbá nagyon erős állat, ugyanakkor nagyon szelíd: egyetlen rúgásával harcképtelenné tehetné a társát – csak épp nem teszi. Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt a készséget jelképezi, hogy mások „fullánkjait” együttérzéssel és empátiával dolgozhatjuk fel. Ezek miatt lett a zsiráf az erőszakmentes kommunikáció szimbólumává. (…) „a zsiráf” általában az erőszakmentesen kommunikálni próbáló embert jelenti, szembeállítva „a sakállal”, vagyis az erőszakosan kommunikáló emberrel. A zsiráf pontosan tisztában van a saját érzéseivel és szükségleteivel, fölvállalja őket, és esze ágában sincs azokról lemondani (ellentétben a meghunyászkodó sakállal). Viszont miközben saját szükségletei kielégítésére törekszik, teljes figyelemmel igyekszik meghallani a másik érzéseit és a mögötte húzódó szükségleteket. Amikor pedig a tényleges cselekvésre kerül sor, a zsiráf számára csak olyan megoldás elfogadható, amelyben ugyanakkora figyelmet kapnak a partnere szükségletei, mint a sajátjai.”
forrás: Wikipédia
A fenti szemlélet jegyében indult „Beszélgető csoport” a Győr-Moson-Sopron Megyei Bv. Intézetben fogvatartottak számára. A beszélgetések jelenlegi apropója egy régi gengszter, akinek szavait ma is csodálattal olvassuk: François Villon, a középkor és a kora reneszánsz korszakhatárán alkotó francia költő, aki egyszerre volt egyházi személy által nevelt gyerek nagy reményekkel, a társadalom elitje által pártfogolt személy, majd megbélyegzett, börtönbüntetésre, sőt kötél általi halálra ítélt számkivetett bűnöző. Verseiben feltáruló ellentmondásos élete, eltűnése utáni titokzatossága kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáljuk, hogy lehet úgy kommunikálni, véleményeket megjeleníteni, hogy az öröm legyen. Mert ugyan “Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?” (Seneca)
Mi volna ennél fontosabb ott, ahol egymástól nagyon különböző kultúrájú emberek sokasága van egymással összezárva bizonytalan hosszúságú ideig?
Jánosa Attila
lelkész