A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
3525 Miskolc, Fazekas u. 4.
06-46/502-640
miskolc.uk@bv.gov.hu
Halottak napja a rácsok mögött - amikor az emlékezésnek határai vannak
2025-11-02 10:11
A halottak napján a legtöbben szeretteik sírjához mennek, gyertyát gyújtanak, emlékeznek ,de vannak, akik ezt csak gondolatban tehetik meg – azok, akik a börtön falai között élnek. Ők hogyan emlékeznek? Hogyan élik meg a veszteséget ott, ahol minden mozdulat engedélyhez kötött?
Kint, a temetőkben ilyenkor gyertyák fénye ragyog, virágillat száll a levegőben, és az emberek csendesen sétálnak sírról sírra. A halottak napja az emlékezés ideje – a szeretet, a veszteség, a múlté. De mi történik azokkal, akik nem léphetnek át a temetőkapun? Akik számára a gyertyafény nem az ablakpárkányon, hanem a börtön falain belül pislákol?
A fogvatartottak számára ez a nap különös súlyt hordoz. A börtönökben ilyenkor engedélyeznek valamilyen formájú megemlékezést: rövid istentiszteletet, közös imát, vagy egyszerűen csak egy perc csendet. De a valódi gyász itt más. Nincs sír, amit meglátogathatnának, nincs virág, amit letennének, és nincs családtag, akivel együtt emlékezhetnének. A börtön falai között az emlékezés belsővé válik – egyfajta párbeszéssé önmagukkal, a múlttal, és mindazzal, amit elvesztettek. Sokan közülük nemcsak a halottaikat gyászolják, hanem azt az életet is, amit maguk mögött hagytak. Egyesek számára ez a nap a megbánásról szól, másoknak a tehetetlenségről. Van, aki levelet ír a szívében annak, aki már nem olvashatja. Van, aki csak csendben ül a zárkában, és hagyja, hogy a múlt lassan beszivárogjon a gondolataiba.
A halottak napja a börtönben nem a külsőségekről szól – hanem arról, hogy az ember képes-e még kapcsolatot érezni valakihez odakint. Egy gyertya fénye helyett talán csak egy gondolat gyullad fel, de az is ugyanazt jelenti: „nem feledtelek el.” Talán ez a nap tanítja meg leginkább, hogy az emlékezés nem helyhez kötött. Hogy a gyász nemcsak a temetőkben lakik, hanem ott is, ahol a falak magasak, és a csend vastagabb a levegőnél. A börtönben a halottak napja nem csupán az elhunytakról szól – hanem arról is, amit még élőként próbálunk megérteni: a veszteség, a bűnbánat és a remény határvonalairól.
A halottak napja a rácsok mögött is ugyanarra emlékeztet: hogy minden veszteségben ott rejlik a vágy a megváltásra. És amíg valaki gyertyát gyújt – akár csak a lelkében –, addig a fény sosem alszik ki teljesen.
