A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön
Az idei évben a Jedlik Ányos Tudományos és Ismeretterjesztő Társasággal való együttműködésünk továbbra is akadálytalan, ezért minden hónapban nagyobb fogvatartotti csoportoknak tarthatnak előadást különböző tudományos, vagy a társadalmat is érdeklő témákban. A második előadásuk rendhagyó volt, mely a sokak által csak csodált űrutazás és kutatás területén ejtette rabul a hallgatóságot. Az előadás végén rövid "érzésbeszámolót" kértem az előadótól.
Eddig 70 előadás hangzott el a TIT együttműködés keretében, amit 1300 fő hallhatott. Legtöbb esetben interaktív a program, ami az előadónak is jó, hiszen ezáltal visszajelzést kap az érdeklődés mértékéről. A témák rendkívül változatosak; egészségügy, sport, irodalom, történelem, zene, hit, környezetvédelem, csillagászat, évfordulók, különféle eseményekről történő megemlékezés, stb. területeit öleli fel.
Volt olyan év, amikor a fogvatartottak véleménye alapján kerültek összeállításra az előadások anyagai, az évi eseménysorozat. Egyik évben a személyi állomány részére is tartottak egészségmegőrzéssel kapcsolatos, demonstrációval egybekötött előadásokat.
A sokaktól nagyon távol álló tudományos területről szóló beszámolót most közel harminc fogvatartott hallgathatta meg intézetünkben, akik először csendben lenyűgözve hallgatták az érdekes sztorikat és számokat, majd kérdések özönát zúdították az előadóra. A téma sokak gondolatait megmozgatta, mivel még 3 nap múlva is lehetett vitákat hallani a zárkaközösségekből az előadás számairól, az ott megismert eseményekről.
Az intézet azonban nagyon kíváncsi volt a társaság tagjainak intézetünkben töltött hosszabb ideje alatt szerzett élményeire is, ezért egy beszámolót kértünk tőlük, mely így hangzik:
"Amikor először kaptam TIT-előadóként a feladatot, hogy a következő előadásom a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben lesz, vegyes érzelmek és gondolatok kavarogtak bennem. Távol állt tőlem a börtön világa, kissé féltem, és egy kicsit megtorpantam a feladat előtt: szokatlan környezet, ismeretlen közönség, mind életkorra, mind műveltségi körre, hovatartozásra való tekintettel. Korábban egy meghatározott életkorú közönség ült a hallgatóim sorában, diákok az iskolában, szépkorúak az idősek otthonában, meghatározott érdeklődési körű közönség az Utazók Klubjában. Ugyanakkor kihívásnak is éreztem a feladatot, hogy ismeretet közvetítsek ennek a célcsoportnak, és ugyanakkor előadásomnak nevelő hatása is legyen.
Egy előadó számára nagyon fontos, hogy
- kihez szól, hogyan szól,
- milyen kifejezésformát használ,
- milyen környezetben,
- milyen külsővel és kommunikációs eszközrendszerrel lép fel,
hogy eredményes legyen előadása, és elérje a kívánt hatást mondanivalójával. Mindezt alaposam át kellett gondolnom az első előadásom előtt, és az óta is ezt teszem minden előadásom előtt.
Munkám során kiderült, hogy a hallgatóság összetétele az intézetben vegyes, a fiatalabbaktól kezdve az idősebbekig szinte minden korosztály megtalálható a hallgatóság soraiban. Tehát igyekszem általános érvényűen mindannyiukhoz intézni szavaimat, olyan példákat hozni, melyek minden generáció érdeklődését felkelthetik.
Általában érdeklődőek, főleg ha közel áll hozzájuk az adott téma, például Jog és erkölcs, Személyiségtípusok, Történelmi tények, események.
Pozitívan érintett, hogy legtöbbjük átlagon felüli műveltséggel rendelkezik, interaktív előadásaim során tapasztaltam, hogy van véleményük az adott témáról, és azt nem is tartják magukban. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy egyesek, (ők vannak kevesebben), érdektelenek, vagy kérdéseikkel megpróbálják sarokba szorítani az előadót. Stílusban, előadásmódban leginkább célravezető az objektivitás szintjén maradni az előadásokban, szigorú mederbe terelni azt, ily módon sikerül kiszorítani a szélsőséges, vagy nem az előadáshoz kapcsolódó megnyilvánulásaikat.
Ezek a hallgatók zárt, meglehetősen szürke környezetben élik mindennapjaikat, zárak, lakatok kattanása, szigorú ellenőrzés mellett. Ezért minden, ami a külvilágból érkezik hozzájuk, jelzés értékű, eseményszámba megy számukra. Amikor érkezünk, várakozással tekintenek ránk, mind az előadásra, az előadáshoz vitt kellékeinkre, mind ránk, női előadókra. Ezért minden előadás előtt alaposan megfontolom, milyen öltözetben, frizurával, sminkkel jelenjek meg, hogy az ne legyen kihívó számukra, ugyanakkor egy darab külvilág érkezzen be életükbe. Jó a megfigyelőképességük, mindent megfigyelnek, mindenre emlékeznek. Ha olyan hallgató van jelen, aki előző alkalommal is a hallgatóság soraiban ült, már sorakozásnál közli társaival, miről volt az előző alkalommal szó.
Látszik az elítélteken, hogy elvárásaik vannak az előadóval és az előadással szemben, és számomra mindig nagy feladat megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Egyházi gimnáziumi tanárként fontosnak tartom, hogy a tudományos ismeretterjesztés mellett a fogvatartottak lelkére is hassak előadásaimmal, amennyiben lehet, és a téma megengedi, reményt nyújtsak számukra adott élethelyzetükben.
Az előadásaim során észlelt reakciójukból, az előadást követő tetszésnyilvánításaikból, vagy éppen az elmélyült csendből úgy vélem, ez többé-kevésbé sikerül. Érzem, hogy hordozzák magukban a hallottakat, melyeknek remélhetőleg meglesz a maga erkölcsi hozadéka is. Ezért is szeretek a börtönben előadásokat tartani."
Az előadások utáni fogvatartotti magatartások, érdeklődési területek szélesedése alapján reméljük, még sok hasonló érdekes tudományos terület megismertetéséhez kérhetünk segítséget, amit a társaság előadói is szívesen fogadnak majd.