Büntetés-végrehajtás

A börtöncursillo működése azon az igazságon alapszik, hogy bár különbözőek vagyunk, a szabadság- és a szeretetélményünk ugyanaz, és akár a falakon innen, akár azokon belül éljük az életünket, egyformán kegyelemre szorulunk – hangzott el azon a négynapos konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén.

A keresztény hiten és civilek önkéntes részvételén alapuló cursillo (jelentése: rövid tanfolyam) nevű kezdeményezés ötödik éve viszi el a krisztusi örömhírt büntetés-végrehajtási intézményekbe is. A Börtöncursillós Titkárság április 25-28. között tartotta szakmai hétvégéjét, melynek részeként egy sajtónyilvános kerekasztal-beszélgetésen Székely János római katolikus szombathelyi megyéspüspök és Dani Eszter református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodájának elnöke osztották meg gondolataikat.

A beszélgetés első szakaszában szó esett a börtönfalak között szerzett személyes tapasztalatokról, a bűnbánat és a bűnvallás katartikus pillanatairól, illetve olyan markáns változásokról is, amelyeket a börtöncursillo hozott a fogvatartottak életébe. Egy szabadult elítélt története nyomán sikerült arra is rávilágítani, hogy a személyes és hiteles jelenléten alapuló, kitartóan Istenre mutató keresztény élet sikeresen indíthat el másokat a megtérés útján. Fogvatartottak énekéről, könnyekre fakadó tetovált börtönviseltről, támadó és áldozat kibéküléséről, megbocsátásba forduló bosszúvágyról szóló személyes élményeket is hallhatott a közönség.

A püspök szerint a cursillo azért képes különös erővel hatni a börtönfalakon belül, mert a sokszor sebződött, bűnükkel és tökéletlenségükkel folyamatosan szembesített fogvatartottak átélik azt, hogy valaki szabad akaratából testvérként bánik velük, hogy „kívülről jött emberektől” törődésben részesülnek. Dani Eszter mindehhez hozzátette: „A társadalom azt várja el tőlük, hogy járjanak lesütött szemmel, életük végéig hordozzák a bűnüket, annak árnyékában éljenek...” A börtöncursillo figyelemreméltó sikerének, eddig tapasztalt hatékonyságának okát három jelenségben, a kegyelemre szorultságunkban való közösségben, a szeretetben és a cursillókat kísérő imaháttérben látja. 

A püspök arra is kitért, hogy a börtöncursillo mára nagy elismertségnek és népszerűségnek örvend a büntetés-végrehajtási intézmények körében, mindenhol szívesen fogadják a programot, mert a hatása egyértelműen pozitív. „A börtöncursillo olyasmit ad, ami valóban hat a fogvatartottak személyiségére”. Valamint a börtöncursillókban megvalósul a hit egysége, hiszen a katolikus és a református egyház közösen vállal főszerepet, de megtalálhatóak résztvevők között evangélikusok és baptisták is, ugyanis a cursillo lényege: találkozni Istennel, önmagunkkal és egymással.”

Az intézetünkben lezajlott cursilloban egyik részt vevő fogvatartott így mesélte el élményeit: "Mit adott nekem a cursillo? Tömören, életem első, meghatározó, igazán megérintő vallási, hitbéli élményét! Őszintén megvallva legelőször mindennek az emberi oldalát vettem észre. Az én elmém - megítélésem szerint gyengén fogékony a vallásra - képzeltem - de teljes döbbenettel tapasztaltam, ez fordítva igaz. Számomra érthetetlen módon kavarogtak fel lelkemben a soha nem tapasztalt érzelmek. Az előadásokra fókuszálva gyakran a sírás kerülgetett. Szégyelltem magam, hogy 58 éves létemre ennyire elérzékenyülök mások előtt. Ahogyan teltek a cursillo napjai, úgy engedtem el a lelkem, szívem szétszéled érzelmeit. Nagyon emberi, mégis nagyon meggyőző vallási, Hidvégi tanúságtételekkel szembesítettek az előadók életük, történéseiről merítve. A cursillo 3 napja euforikusan telt. Megérintett ez a mérhetetlen szeretet a Hit által. A záróünnepség annyira felemelő, lelkileg annyira megérintő volt, hogy nem tudtam visszatartani könnyeimet. Éreztem, ennek a közösségnek én is elkötelezett tagja akarok lenni, követni szeretném Jézus Krisztus tanításait. Mindennek tudatában a keresztség szentségében kívánok részesülni."

A megtartott cursillo rendhagyó is volt, mivel egy intézetünkben korábban részt vett fogvatartott, előadóként lehetett jelen a mostani cursillo-n. Előadásában eképp szólt társaihoz: "Sátoraljaújhelyen új a csoda történt! Jézus Krisztust szeretetében 16 új testvért köszönthetünk színes pompás családunkban! Pár évvel ezelőtt még el sem tudtam képzelni, hogy egy fogvatartottat testvérként fogok szeretni, pedig én is az vagyok. De Krisztus felnyitotta a szemem! Célt adott, egy olyan célt, amit nagyon nehéz teljesíteni! De úgy gondolom, hogy ezért olyan szép is isten országának építője lenni. Nagyon sokat törődtem, hogy mit tudok én adni . . . . De Krisztus velem volt és támogatott! Nagyon fontosak vagytok! Nélkületek nem lennék sem én sem a 16 új testvér! Munkálkodása az a szeretet, amit tőletek kapunk reményt és utat mutat. Reményt adtok egy más, jobb életre, amiben már nem számítanak a múltbéli hibák, hiszen Krisztussal semmi sem lehetetlen és Isten minden bűnünket megbocsát. Ezért kérlek benneteket testvéreim innen a falak közül, hogy bármennyi akadály is jöjjön, ne adjátok fel! Nagyon fontosak vagytok életünkben, ahogy egy gyermeknek, nekünk is meg kell tanulnunk járni. De addig szükség van a segítségre, támogatásra, hogy mi mind bűnös emberek Isten országának építői lehessünk!"