A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön
A büntetés-végrehajtási szervezet harmadszor rendezte meg a személyi állomány országos zarándoklatát 2019. május 8-án, a Mátraverebély-Szentkúton található Nemzeti Kegyhelyhez, amelyen 25 büntetés-végrehajtási intézet és gazdasági társaság 148 tagja vett részt. A zarándoklaton dr. Beer Miklós váci püspök celebrált szentmisét.
A püspök és intézetünk kezdeményezésére, elsőként a Szent László emlékévben került sor a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állománya tagjainak zarándoklatára római katolikus nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra. A kegyhelyen már Szent László király idejében is csodás dolgok történtek, s azóta nemzedékek sokasága tapasztalta meg, hogy itt kegyelemben részesülhet.
Az alábbi legendák a Szentkút eredetét részletezik:
Szent László király uralkodásának idejében a kunok három alkalommal törtek be a magyar földre: 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Borzalmas pusztítással fosztogatták az országot. László király seregével mindhárom esetben úgy megverte őket, hogy az erről írt legenda szavai szerint: „a karvaly körmétől megtépett rucák módjára" voltak kénytelenek menekülni. Ezek közül a harcok közül a hagyomány szerint volt amelyik kiterjedt a Mátra és Cserhát vidékére is. A kunok a Cserhát őserdőiben, a hegyek között kerestek menedéket László üldöző serege elől. Szent László seregének zöme a Zagyva mentén táborozott. Ő, mint jó hadvezér, nem elégedett meg a kiküldött járőrök által szerzett hírekkel, hanem egy kisebb csapat kíséretével maga is hírszerző útra indult. A mai Szentkút völgyében haladt előre, kissé megelőzve kíséretét. A szomszédos hegyoldal sűrű erdejéből nagy lármával törtek elő a lappangó kunok. Megismerték a királyt és megpróbálták elfogni. Biztosra vették, hogy a magányosan elől lovagló Lászlót csekély számú kísérete még akkor sem tudná megoltalmazni, ha mellette állna. Ráadásul egy széles és mély szakadék zárta el a menekülés útját. A nagy zajjal és a siker biztos tudatában rohanó kunok elszámították magukat. A királynak ugyanis igen jó lova volt, s ami ennél is fontosabb, égi Segítő is védte. Amikor látta a közelgő veszedelmet, az őt jellemző gyors elhatározással sarkantyúba kapta Szög nevű paripáját, és egy vakmerő szökkenéssel átugratta a szakadékot. Az üldöző sereg megdöbbenve torpant meg a csodálatos ugratás láttán. László lovának patája a kemény kőbe úgy belesüppedt, mintha az viasz lett volna. Még a patkószegek nyoma is világosan látszott. A patkószegek nyomából, vékony sugárban, kristálytiszta víz bugyogott fel. Ahol most Szentkút forrása van, ott is egy ilyen pata-nyomból tört fel a víz...
Egy másik történet szerint így történt az első gyógyulás: A verebélyi pásztor születésétől fogva néma gyermekével együtt őrizte a csordát itt az erdőben. A gyermek megszomjazott. Elmaradt kissé apjától és vizet keresett. Egyszerre egy fa lombjai között megjelent neki a Boldogságos Szűz, karján a kis Jézussal, és egy lópata alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott. A fiú lehajolt, ivott és utána nyomban atyja után kiáltott. Az apa alig akart hinni a fülének. Álmélkodva kérdezte fiától: „Mi történt veled?" A fiú örömtől sugárzó arccal felelte: „Egy csodás szépségű és jóságos arcú asszonyt láttam az imént, kisgyermekkel a karján, aki egy forrásra mutatott. Ittam ebből a kis forrásból, és nyomban tudtam beszélni." Az apa megnézte a forrást, és ásni kezdett. Lassan kiszélesedett a nyílás, és ebből lett a Szent kút!
A kegyhelyen a kegyhely igazgatója, majd Sipos János bv. ezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Személyügyi főosztályvezetője, és Batta Tamás c. bv. alezredes köszöntötte a zarándokokat: „A büntetés-végrehajtással kapcsolatos munkák nap mint nap sok lemondással, önfeladással járnak; mégis, e küzdelmes, feszültségekkel terhes feladatokat emberséggel, tisztelettel, a felebaráti szeretet szellemében kell ellátnunk, s ez magasabb rendű helytállást, nemes lelkületet kíván meg. Ebben a szolgálatban ad lelki segítséget a zarándoklat is”
A Kegytemplomban celebrált mise előtt a püspök örömmel üdvözölte a büntetés-végrehajtás zarándokait. Beszédében a hivatás nehézségére, a megbocsátás fontosságára, és a nevelés szükségességére is kitért.
A zarándoklatról a résztvevők nem távoztak "üres kézzel" – mindenkin látni lehetett a lelki feltöltődést, érezni lehetett a békességet, amellyel visszatérhettek munkahelyükre, és továbbadhatták Püspök Atya felszólítására "a lélek kenyerét".
A rendezvény szervezésében és lebonyolításában rendkívül sokat segített Hajdú Miklós, intézetünk börtönlelkésze, valamint a részt vevő bv. intézetek munkatársai, akiknek ezúton is köszönjük önzetlen segítségüket.