Büntetés-végrehajtás

A börtöncursillo megerősítő imádságos alkalmai az ultreyak, amelyek megrendezésére rendszeresen sor került a koronavírust megelőző időszakban. Az egyéves kihagyást követően találkoztak ismét a korábbi résztvevők, hogy reflektáljanak életük elmúlt időszakára. Ezeknek a tanúságtételeknek, csoportos beszélgetéseknek egy körkérdése volt  Tóth Viktória református lelkész részéről, hogy ki milyen emléket őriz a covid idején elhunyt Hajdú Miklósról, intézetünk korábbi börtönlelkészéről, a börtöncursillok elindítójáról. Talán a megrendítőbb választ az a fogvatartott adta, aki a címben idézett sor közös eléneklését kérte, mondván: ez volt Miklós atya kedvenc éneke. És tehetjük hozzá, talán ez a sor foglalja leginkább össze ezeknek az alkalmaknak az értelmét, célját is.

A nap emelkedettségét jól jellemzi  Paróczi Tamás, a cursillos csapat egyik tagjának összefoglalója:

"Nagyon nagy hála van a szívemben!

Amikor Sátoraljaújhelyi börtönbe megyek gyakran vannak terveim, vágyaim, elképzeléseim. Mérnökként előre tervezek, elképzelek, a helyszínen gyorsan rögtönözöm, majd amikor a kiléptetés megtörténik a kocsiban hazautazva végig gondolom, mi is történt, mi sikerült, mi maradt el, mit hagyunk a zsiványokban, majd hálát adok az irgalmas Istennek.
Minden tervemet, minden elképzelésemet felülmúlta az egész napos Ultreya. 
A BV. hozzáállása, minden előző várakozásunkat is felülmúlta. A szabályokat nagyjából ismerve, nem volt olyan kérésünk, amit maximálisan ne teljesítettek volna. Sőt a hiányosságunkat is kiegészítették. Minden szemléltető eszközt, agapéhoz gyümölcsöt, sütiket bevihettünk. Az általam be nem szerzett, elfelejtett üdítőket is pótolták, amikor kancsót kértünk, hogy legalább vizünk legyen. Kávéval, és a mindig frissen sült, sajtosrúddal vártak. Éreztem, hogy mosolyog + Miklós atya +. 
A "zsiványokkal" elmaradt az ölelkezés és a kézfogás, de a tekintetükben és a folyamatos hálaadásukból áradt a szeretet. Hosszú és tartalmas nap volt. Pontos volt az érkezés, pontos a távozásuk. Nagyon kellett az egész nap, hogy kibeszélhessék magukat és a szeretet tartályukat megnyissák, hogy tudjunk beléjük tölteni Krisztus szeretetéből. Úgy érzem nem csak ez sikerült, hanem minket is feltöltöttek a gondolataikkal, érzéseikkel, gesztusaikkal. Mint a kinti  Covidos világban a depresszió, szorongás, lelki szárazság megmutatkozik, úgy a börtönben lévő, programok nélküli hónapok is hatványozottan romboló hatásúak voltak a fogvatartottak számára. 
A programot, a napi menetet, Tóth Viktória lelki vezetőnk elgondolása, tervezete és irányítása alapján töltöttük. Játékos, tanulós, lélekemelős, feszélyezetlen volt, mind a délelőtti, mind az ebéd utáni program. 
Egymás neveinek tanulására bevezetett játék mosolygósan és hatékonyan működött. A különböző szinteken lévő fogvatartottak sem ismerték egymás nevét, a szolgatársaimból sem ismert mindenki mindenkit, és az elmúlt 19 hónap alatt sokunk nevét elfelejtettük. A próba sikerült. A játék sikeres és hatékony volt. 
Több új éneket tanultunk Gabitól és Dénestől. A gitáros dicsőítés, közös éneklés tovább oldotta az amúgy kezdeti feszült hangulatot. 
 A "hogy vagy?" kör helyett, inkább "miért vagy hálás?" kör és "miként értékelted a "Nem adom fel" előcursillos alkalmat"? segítő kérdésekkel haladtunk tovább a programban. 
Aktív és őszinte megnyilatkozásokat hallottunk. A sérült srácok érzékenyítő koncertje, nagy hatással volt a fogvatartottakra, a munkahelyeiken meséltek erről a többi fogvatartott társuknak, egybehangzóan tetszett Nekik a program és nekünk cursillosoknak is örültek az újbóli találkozásnak a hosszú idő eltelte után. Megfogalmazódott, hogy Ők sem adhatják fel!
Tartottunk egy kis kávé szünetet, ahol személyes beszélgetésekre is volt alkalom, valamint az általunk behozott sütik, gyümölcsök elfogyasztására. Komoly sikere volt a friss nagy szemű szőlőnknek, málnának, banánnak. Ennek beszerzését is Viki vállalta magára. 
Ezután folytatva a programot, a megboldogult Miklós atyára visszaemlékezve, mindenki elmesélhette, "mit kapott az atyától". Érzékeny és szeretetteljes kör volt. 
Finom ebédet kaptunk, térítésmentesen, praktikusan előre porciózva, melegen, időben érkezve, amit imádság után együtt fogyaszthattuk el a fogvatartott cursillosokkal. A srácok udvariasak, segítőkészek, előzékenyek, szeretetteljesek voltak, terítésben, italtöltésben, savanyúság osztásban, nem csak felénk, hanem egymáshoz is. Azt gondolom igazi, valós reintegrációs, családias együttlét volt.
Ebéd után újabb ének tanulás, majd Viktória, belekezdett interaktív előadásába, melynek a témája a hűség volt. Kedves, játékos, de mély gondolatokat érzéseket ébresztő programon vehettünk részt.  Ezen a programon Erdei Tamás Őrnagy úr is aktívan részt vett. Aminek személyesen örültem, hogy az Őrnagy úr jelenléte nem feszélyezte a programot, hanem az aktív részvétele pozitív kicsengést eredményezett. Vikinek segítőkészen biztosította a háttérmunkát, amitől teljesen elérzékenyültünk. Krisztus fényét jelképező gyertyát meggyújtotta, majd egy laptopról pillanatok alatt háttér zenét biztosított a kellő időben. 
Nekem a nap legkedvesebb része, Attila atya igazi vérbeli cursillosként való bemutatkozása és az egész napi szeretetteljes és segítő részvétele. Neki köszönhető, hogy mindenre kiterjedően összekötött minket az előkészületi munkában a börtönnel. Szívemből örülök, hogy komoly, cursillos lelkületű papot kapott a börtön. Azt éreztem, hogy nagy segítsége lesz a lelkisége a börtöncursilló számára.
Nagyon fontosnak tartom megosztani Veletek, hogy a ránk vigyázó fiatal fegyőr, szeretetteljesen, de határozottan végezte munkáját. Talán a tapintatos szó lenne a legmegfelelőbb. Minden mozdulatunkat, mozgásunkat figyelte, terelte. (együtt mozogjon a csapat), mégis úgy, hogy észrevétlen volt a jelenléte, utasításai nem gorombák, hanem  kedves emberi hangon volt. Még a fogvatartottak is megjegyezték, és megköszönték a hozzáállását. Ezúton ismeretlenül is köszönöm Neki, a Jóisten áldja meg a munkáját. 
Legközelebbi ultreyánk tervezett időpontja december 4. Mikulás ünnepség és Adventi felkészítő. Tele vagyunk tervekkel, ötletekkel.
Istené a dicsőség és Neki adok hálát ezért a csodás kegyelem teljes napért a börtön falai között."