A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
A házasság hete alkalmából Dr. Kaszó Gyula református lelkésszel beszélgettünk.
Az esemény apropójából Dr. Kaszó Gyula, bv. intézeti református lelkészt kérdeztük.
Mit jelent a házasság és a család fogalma a börtön falain belül?
Akár a falakon belül, akár a falakon kívül beszélünk a házasságról és a családról, nem puszta „fogalmakról” van szó, hanem egyszerre eleven és veszélyeztetett kapcsolatokról és viszonyulásokról. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindegy, hogy a falakon kívül vagy belül közeledünk a témához. A börtönben különös éllel vetődik fel a kapcsolatok és viszonyulások elevenségének kérdése – miközben maguk a falak is megszűrik, megviselik, nem egyszer veszélyeztetik, sőt akár meg is szüntetik a kapcsolatokat. Ami pedig a szakítópróbákat is kiállja, érthető módon felértékelődik, miközben a reménység és jövő emberi alapjává és támaszává válik.
A börtönben van-e helye a házasság és a család iránti elköteleződés ünneplésének?
Amennyiben az ünneplésre úgy tekintünk, mint a kapcsolatok megerősítésének alkalmára és folyamatára, akkor mindenképpen. Én így értelmezem az ünneplést, és az Istennel való kapcsolatunk ünneplésének tekintem például az istentiszteletet – legyen szó templomban vagy éppen börtönben megélt alkalomról. Ez az ünneplés persze nem láblógató tivornyázást jelent, hanem munka jár együtt vele: komoly felkészülés és munka, a jelent megbecsülő és a jövőt nyitogató aktivitás. Az istentiszteletre járó fogvatartottakkal így ünnepeltünk tegnap: imádkozva és dolgozva magunkon és a kapcsolatainkon. A tegnapi nap ráadásul különleges metszéspont is volt: ugyanarra a naptári napra esett a Bálint, vagy divatosabban szólva Valentin-nap, és a Húsvéti ünnepbe torkolló nagyböjt kezdőnapja, hamvazószerda. Két vonatkozásban is különös súlyponttal jelent meg tehát a kapcsolat és a kapcsolaton való ünnepes munkálkodás. Egyrészt vertikális síkon, az Istennel való kapcsolatunk tekintetében – hiszen a böjt az Úr és az ember viszonylatának tisztázását és megtisztítását segíti. Másrészt horizontális síkon, a legbensőségesebb emberi kapcsolat, a szerelem tekintetében. Rá is mutattunk és láttunk arra, hogy az Istennel való szeretetkapcsolat és az emberi szerelem-kapcsolat vonalaival nem akármilyen, hanem krisztusira emlékeztető és utaló kereszt rajzolódik ki.
Tapasztalata szerint e két jogintézmény jelentőségében van-e különbözőség a civil közösségekben és a fogvatartottak világában?
Általánosságban nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést, minden részletre kiterjedően pedig lehetetlen – főleg egy rövid interjú keretében. Így azt tudom válaszolni, hogy a házasság és a család jogintézményének jelentőségében a civil közösségekben és a fogvatartottak világában mutatkozik annyi különbség, mint amennyi a civil közösségek és a fogvatartottak világa között általánosan is mutatkozik.
A jövőre nézve milyen útravalóval zárná le beszélgetésünket?
Hadd utaljak vissza a második kérdés kapcsán elmondottakra: amennyiben ünneplésre méltó kapcsolatra vágyunk, becsüljük meg a kapcsolatainkat és dolgozzunk rajtuk, miközben a kapott ajándékokat és a saját lépéseket is tekintsük ünnepelhető kiváltságnak.