Az 1878. évi V. törvény, vagyis a Csemegi-kódex volt az első magyar nyelvű, európai trendeknek megfelelő, átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv Magyarország történelmében, amely évtizedekre határozta meg a korabeli büntetés-végrehajtási munkát.
A hóhelyzetre tekintettel a hazai büntetés-végrehajtási intézetek fogvatartottjai jóvátételi munka keretében siettek a városok segítségére.
A hó eltakarításában jelenleg a Budapesti Fegyház és Börtön mellett a váci, a miskolci és a tiszalöki börtön nyújt segítséget, de amennyiben a továbbiakban is jelentős mennyiségű hó esik, akkor az ország többi intézete is csatlakozik a kezdeményezéshez.
A jóvátételi munka a fogvatartottakat felelősségvállalásra ösztönzi, igyekeznek valamit visszaadni abból, amit bűncselekményükkel „elvettek” a társadalomtól. Az elítéltek szívesen vállalják a munkát, segít nekik abban, hogy a társadalom hasznos tagjának érezzék magukat, hogy csökkenjen a bűncselekményük miatt a társadalom irányába érzett szégyenérzet, bűntudat, illetve változatosságot is hoz a bezárva töltött mindennapokba a kinti munka. Minden hazai intézetnek van jóvátételi programja, amelynek keretében elsősorban közintézményeknek – iskoláknak, óvodáknak, kórházaknak, bíróságoknak, idősek otthonának – igyekeznek munkájukkal segíteni: takarítanak, felújítanak vagy éppen havat takarítanak, mikor mire van szükség éppen.