A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet
Intézetünkben idén húsvétkor – a rendkívüli helyzetre való tekintettel – kicsit másképp zajlott az ünnepi időszak.
A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet az alapvető feladatellátása mellett mindig nagy hangsúlyt fektet a fogvatartottak lelki gondozására, a vallásgyakorlási lehetőségek megteremtésére. Ezt a fajta törekvést bizonyítja, hogy intézetünk lelkészei minden ünnepi szentmise celebrálására felkérnek egy, a teológiai életben kiemelkedő személyt.
Ez idén Húsvétkor sem volt másként, hiszen hónapokkal az ünnepi időszak előtt megkeresték Balog Zoltán református lelkészt, országgyűlési képviselőt, hogy tartsa meg ő az ilyenkor hagyományos istentiszteletet. A lelkész úr elfogadta a meghívásunkat, azonban a kialakult járványügyi helyzetre való tekintettel a vallásgyakorlás ezen formájára nem volt lehetőség (mivel a nagyobb, csoportos rendezvények megtartására a börtönök falain belül sincs lehetőség). Balogh Zoltán úr azonban nem hagyta magára „embertársait, testvéreit” és videón keresztül üzent nekik.
A felvételen a lelkész úr a Jézus mellett halálra ítélt két bűnelkövető történetét mesélte el, hiszen velük nemcsak a fogvatartottak tudnak azonosulni, hanem azok is, akik nem követtek el semmilyen bűncselekményt sem. Balog Zoltán kiemelte, hogy Isten mércéje szerint minden ember bűnös, hiszen bűnben születik, és mindaddig növekszik bűnössége, amíg nem kérik a bűnbocsánatot.
Elmondta továbbá, hogy ez a húsvét most másabb, nehezebb, mint az eddigiek voltak, hiszen nemcsak a bent lakó fogvatartottak vannak bezárva, hanem a kint elő emberek is. De talán éppen ebben a nehéz pillanatban lehet föltekinteni arra, aki új kezdetet ad a nehéz után, és aki a bezártság után kinyitja az ajtót.
Erdélyi Csaba bv. lelkész az ünnepi időszak alatt is (igény szerint) tartott egyéni, illetve kis csoportos vallásgyakorlást a fogvatartottaknak. Ő így nyilatkozott a rendhagyó húsvétról:
„Az ünnepi időszakban sok istentiszteletet tartottam a börtönön kívül. Kamera előtt, üres templomban. Ma a kántor a következő szavakkal búcsúzott: ez a húsvét egészen más volt, mint eddig bármelyik, olyan, mintha hétköznap vagy hétvége lenne. De már ezek is összefolynak.
Amikor bejöttem az intézetbe, találkoztam néhány olyan kollégával és fogvatartottal is, akikkel az elmúlt napokban nem. Kérdeztem tőlük, hogy hogyan töltötték az ünnepi napokat. A válaszuk (mindkét részről): itt minden nap egyforma, mintha nem is lenne hétköznap, hétvége vagy ünnep.
A fentieket azért tartom fontosnak, mert a közös a két történetben a bezártság. Kint olyan emberekkel találkozom, akik egyébként szeretnek otthon lenni, de ha muszáj ezt tenniük, akkor bezárva érzik magukat. Bent pedig olyanokkal, akik ugyanezt a bezártságot élik meg a rács mindkét oldalán. Mindkét esetben fontos, hogy akik tehetik, odafigyeljenek rájuk, odafigyeljünk egymásra. A bezártság felértékeli azokat a dolgokat, amelyek egyébként természetesek. És most a deprivációban megmaradó "kevés" még nagyobb értékké válik. A fogvatartottak elfogadják, de nagyon nehezen élik meg a látogatások hiányát, ezért nagyon jó, ha ezek valamilyen módon pótolhatók. A vallásukat gyakorlók körében pedig fontos erősíteni, hogy mindig meg tudják élni: nincsenek egyedül. De – ahogyan a kinti bezártságban élők körében – még azok is nyitottabbá válnak a transzcendensre, akik egyébként nem azok.
A vallásgyakorlásnak fontos része, hogy a nem vallásgyakorlók is kérdezhetnek. Ezekben a napokban nagyon sok ilyen kérdéssel találkozom – kollégák és fogvatartottak részéről egyaránt. Fontos, hogy ilyenkor tudjanak születni olyan válaszok, amelyek segítenek az egyensúlyvesztés felé tartóknak helyrebillenni. Az ünnep üzenete ennek kiváló eszköze, reménységem, hogy a hatása az ünnepet követően sem múlik el.”