Büntetés-végrehajtás

Az alezredes mosolyogva meséli, hogy néhány héttel ezelőtt apósa kertjében vágattak ki egy fát, amikor megkérdezte a favágót, hogy megvan-e már a város karácsonyfája. A favágó rá is kérdezett: miért, lenne alkalmas fenyő, amit felajánlanátok? A válasz természetesen igen volt. A hír a szakemberen keresztül eljutott a Tanulmányi Erdőgazdasághoz is, ahonnan felhívták azzal, „úgy hallottuk, hogy volna egy fád”.

Így kezdődött a történet. Rövidesen kijött egy nyolctagú bizottság, a család tulajdonában lévő csemetekertben két fát is megnéztek, majd miután a többi lehetséges „jelöltet” is körbejárták a környéken, visszahívtak, hogy a miénket választották. – mondja Csalló Norbert, majd így folytatja:
A kiválasztott fenyőt 2-3 éves csemeteként ültette apósom a csemetekertjükbe, 1992-ben. Mivel ő már nehezen bírja a kert gondozását, néhány éve én vettem át ezt a feladatot, és mivel a fák hosszú ideig élnek, próbálom átadni a lányaimnak is – mondja az alezredes, akiről az is kiderül, nem áll távol tőle a feladat, hiszen édesapja erdész volt, ő pedig faipari technikusként végzett, és az iskolai nyári gyakorlaton csemetéket is ültettek, gondoztak. Édesapjával és öccsével több évig volt egy parkkarbantartó vállalkozásuk is, a fertődi és a nagycenki kastély kertjét is ők gondozták.
Csalló alezredes visszaemlékezéseiben több karácsonyi történet is szerepel.

Édesapámat jól ismerték az erdőgazdaságnál így a család számára az erdészettől lábon vásárolhattuk meg a fenyőket, melyeket karácsony előtt magunk vágtunk ki. 10-12 évesen egész nap bolyongtunk az erdőben a „legszebb” fákat keresve. Ez mindig nagy élmény volt számomra. Emlékszem, 1986-ban még panellakásban laktunk, ezért a kivágott fát az erkélyen tároltuk. Nagyon hideg volt azon a télen, vödröstől, a jégben állva vittük be a szobába. A nagyon hidegből a nagyon melegbe került, és még február végén is a lakásban volt – akkor vettük észre, hogy a vízben álló fenyőnk elkezdett friss hajtásokat hozni. Apám kollégái, az egyetem botanikus kertjében dolgozó szakemberek is kijöttek megnézni, mert ilyet még ők sem láttak.
Az osztályvezetőtől megtudjuk azt is, hogy a karácsony náluk mindig nagy családi ünnep, szentestén az ünnepi vacsorán ők látják vendégül az édesanyját és felesége szüleit, valamint sógornője családját is, így összesen tízen ülik körbe az asztalt.  Másnap és harmadnap pedig a szülőknél karácsonyoznak, így három napig együtt van a család.

Minden évben kimennek a soproni adventi vásárba is, de az idei várakozás különleges lesz: viccből azt is mondta otthon, hogy miután a térre az ő fájuk kerül, szenteste odaülnek majd alá és ott ünnepelnek. Komolyra fordítva a szót, az alezredes elárulja, hogy az egész család nagyon izgatott volt, amikor kiderült, hogy az általuk ajánlott fát választották. A fa kivágásakor szinte ez egész család ott volt, hogy részesei lehessenek ennek a nem mindennapi pillanatnak. Biztos benne, hogy idén többször fognak a karácsonyi vásár felé járni, hogy rápillanthassanak az egykori csemetéből mára majdnem 14 méteresre nőtt fenyőre.

Csalló Norbert azt is megosztja velünk, hogy nem ez az első fenyőfelajánlás a családban. Néhány nappal ezelőtt vitték el a kertjükből Ágfalva karácsonyfáját, és korábban édesapja és apósa is többször ajánlott fel fenyőt a település templomainak. Hozzáteszi: nagyon jó érzés, hogy idén a Csalló-Kardos család fenyője körül ünnepelhet a város.

November 27-én a Tanulmányi Erdőgazdaság szállította Ágfalváról Sopronba, a Mária-szobor előtti közösségi térre az 1,8 tonnás fenyőt. Csalló Norbert a fa felállításánál is jelen volt, a szakemberek pedig szívesen vették a javaslatait. A munkálatokat a téren figyelemmel kísérő dr. Farkas Ciprián polgármester a város nevében mondott köszönetet a felajánlásért.

A fára a város díszei kerülnek majd, vízkereszt után pedig feldarabolják: a vékonyabb ágakból mulcs lesz, a törzsét pedig - tüzelőként - rászoruló családok részére ajánlják fel.