Büntetés-végrehajtás

Miki 2008-ban, a Söptei úti objektum megnyitásakor szerelt fel a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézethez: néhány hónapig körletfelügyelő volt, hét évig dolgozott a nyilvántartási osztályon, ahova öt év nevelői munka után három esztendeje tért vissza.

Tizenhat évig kosárlabdázott, egy ideig a szombathelyi bv-intézetben verbuvált csapatot is edzette, szervezte a hazai meccsekre érkező vendégcsapatok beléptetését, és játékosként is helyt állt a pályán. Harmincnégy évesen sportágat váltott: az országúti biciklizést választotta. Triatlon versenyeken indult, és barátkozott a gondolattal, hogy egyszer Ironman lesz. Persze nem maradt meg a gondolatnál: tudatosan, keményen edzett, hetente hétszer, nyolcszor, vagy ha tehette, akár kilencszer is. Hajnalban már az uszodában tempózott, munka után pedig várt rá egy tízes futva vagy – ahogy ideje engedte - két-három-négy óra tekerés. Közösségi oldalán így emlékezett vissza a felkészülésre és a versenyre: „ Az út maga a cél. Ezzel a szlogennel fut a nagyatádi eXtremeMan verseny, és tényleg nem a verseny volt a nehéz (persze az volt), hanem januártól 6-9 edzést végigcsinálni hetente. Reggel uszodába menni munka előtt, majd este bringázni, futni egy 10-est. Na ez volt kemény, 7-8 hónapon keresztül. Mire ezt végigcsinálja az ember, addigra fejben annyira megerősödik, hogy a verseny már csak hab a tortán. Olyan kitartást ad, hogy a napi problémák eltörpülnek, könnyűvé válnak. Óriási önbizalmat ad, a felkészülés végére éreztem, hogy meglesz ez.” És meglett: Miki 11 óra 57 perc, 12 másodperces eredménnyel teljesítette a versenyt. „Ráfordulni a Finisher Line-ra (szőnyeg, kordon) és kiélvezni az utolsó 200 métert, az elismerő pillantásokat, átszakítod a célszalagot és a hangosban bemondják, hogy Sütő Miklós Ironman!!!! … Megérte? Megérte!” – írta a közösségi oldalára a verseny után, a 2017-es posztot pedig nemrég azzal a megjegyzéssel osztotta meg, hogy „Jó lenne egyszer még 1X!”.

Miki most is kitartóan edz: augusztus 31-én a Büntetés-végrehajtási Szervezet Pilismarótról startoló országos kerékpárversenyét szeretné megnyerni, utána pedig „hazai” terepen, a Velem-Hörmann Országúti Kerékpárversenyen száll nyeregbe az arany minősítésért.

És bár Sütő Miklós az elmúlt tíz évben majdnem negyven versenyen indult és legalább tizenöt külföldi edzőtáborban járt, a sport nála nemcsak a versenyzésről szól, hanem életforma: azt mondja, a napi munka utáni futás vagy tekerés rekreációnak is tökéletes. Kollégái tudják, hogy munkába is kerékpárral jár, és a városban is két keréken közlekedik. „Nem araszolok a Söptei úti dugóban, ha dolgom van a városban, nem kell parkolóhelyet vadásznom és fizetnem, levegőn vagyok és nem szennyezem a környezetet – sorolja a bringás közlekedés előnyeit. Lányait, a 10 éves Pannit és a 12 éves Sárát már 6-8 éves korukban két kerékre szoktatta, ők is biciklivel járnak iskolába. Sőt: az idei közös nyaralásuk is kapcsolódik a kerékpározáshoz: nézőként követték a Tour de France egyes szakaszait.

Megeshet-e, hogy egy fagyos téli reggelen, miután kinéz az ablakon, úgy dönt, hogy mégis autóval megy munkába? – szegeztem a kérdést Mikinek beszélgetésünk végén, mire ő mosolyogva csóválta fejét, és megmutatott egy fényképet, ami mínusz nyolc fokban készült, negyven kilométernyi kerékpározás után. A jeges szakáll láttán rájöttem: felesleges volt a kérdésem.