A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
9700 Szombathely, Külső Söptei út 9.
06-94/516-700
szombathely.uk@bv.gov.hu
Három a kislány – A Tomasits lányok 2008 óta dolgoznak a szombathelyi börtönben, Krisztinát a lánya is követte az intézetbe
2024-03-06 15:16
A Tomasits lányokat mindenki ismeri a Szombathelyi Büntetés-végrehajtási Intézetben: Krisztina és Eszti 2008 óta erősítik az Egészségügyi Osztály csapatát. Nemrég Krisztina lánya is csatlakozott a bv-sek nagy családjához: Laura a Nyilvántartási Osztályon dolgozik rendvédelmi alkalmazottként. Ha már nőnap alkalmából írunk a Tomasits lányokról, kezdjük a történetet a nagymamájukkal, aki ápolónő szeretett volna lenni, de a háború miatt nem tanulhatott.
Álmát két lányunokája váltotta valóra: Krisztina és Eszti is az egykori Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskolába jelentkezett. Mindketten a Markusovszky-kórházban kezdték a pályájukat: Krisztina tizenöt évig dolgozott az intézmény központi műtőjében, a Pécsi Tudományegyetem diplomás ápolói szakán végzett Eszti pedig az urológiai osztályon volt főnővér-helyettes. 2008-ban hívták őket a Söptei úton nyíló új börtönbe. A lányok osztottak-szoroztak, és igent mondtak. Nem csak munkahelyet váltottak, az intézet hivatásos állományának tagjai lettek. Sok évig szakápolóként, váltásos műszakban dolgoztak. A bv. törzszászlós Eszti 2019 augusztusától főápolóként irányítja a szakápolók tevékenységét, de az egészségügyi szakterületet érintő ügyészi panaszok kivizsgálása mellett a személyi állományi tagok osztályukat érintő ügyeivel is foglalkozik. Tóthné Tomasits Krisztina c. bv. törzszászlós 2023 eleje óta napjai nagy részét íróasztalnál tölti: a fogvatartottak szakorvosi kivizsgálásának előjegyzését, valamint az elítéltek egészségügyi szakterületet érintő kérelmeit intézi. Mindketten állítják: könnyen megszokták a börtönt, mint mondják, a kórházban töltött évek alatt annyi mindent láttak és tapasztaltak, hogy a bástyafalon belül sem érheti őket nagy meglepetés. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: míg sokan – például a már említett nagyanyjuk is – attól óvták őket, hogy a börtönben nem tudnak szakmailag fejlődni, állítják: rengeteget tanultak az intézetben, ahol – a hely jellegéből és működéséből kifolyólag - nagyobb szakmai önállóságot várnak el a szakápolóktól. Az itt töltött idő alatt pedig az is természetessé vált számukra, hogy a hozzájuk forduló fogvatartottakban nem a bűnelkövetőt, hanem a beteg embert látják.
Az év elejétől Krisztina lánya, Tóth Laura is a bv-sek nagy családjához tartozik. A fizioterápiás asszisztensi és kozmetikus végzettséggel is rendelkező lány a Nyilvántartási Osztály titkársági teendőit végzi, és mint mondja, nagyon szereti a munkáját. A börtön nem volt ismeretlen terep számára, hiszen egyrészt középiskolásként járt már itt intézetlátogatáson, másrészt édesanyja és nagynénje munkája révén is volt elképzelése a bástyafalon belüli világról.
A „lányok” azt mondják, törekednek arra, hogy a börtönben ne legyen téma a család, a családban pedig nem legyen téma a börtön. Néha együtt, egy autóval járnak munkába, olyankor útközben megbeszélik az otthoni dolgokat.
Ami pedig a szabadidejüket illeti, mindenkinek megvan a maga hobbija: Krisztináék papagájokat tenyésztenek, gyakran járnak díszmadár-kiállításokra, kisállatbörzékre. Eszti imád olvasni, falja a könyveket, nemrég pedig felfedezte a gyémántszemes kirakót, azóta szebbnél szebb képek kerülnek ki a kezei alól. Laura is sokat olvas, zenét hallgat, és szívesen szervez programokat a barátaikkal.
A Tomasits lányoktól kötelező megkérdezni, honnan fakad az az optimizmus és jókedv, ami árad belőlük, és ami Laurát is jellemzi. Összenéznek, és szinte egyszerre felelik: náluk az egész család ilyen.
- A szüleink a lehetőségeikhez képest mindent megadtak nekünk, de közben azt is megtanították, hogy vannak korlátok, és mindenért meg kell dolgoznunk – mondják, és a végére hagyják a legfontosabbat. Azt, hogy ki vannak békülve magukkal, és tudják, hogy ha bármilyen nehézség jön, egymásra is számíthatnak, és mindent megoldanak. Csak azért is.
