Büntetés-végrehajtás

A James Pennebaker és John Evans által jegyzett, Gyógyító írás című könyvben leírt instrukciók alapján összeállított program fő célja, hogy a résztvevők képessé váljanak szembenézni traumáikkal, hogy azok emléke ne nyomassza őket. A terápiára jelentkező elítéltek a program elején és a végén három-három pszichológiai tesztet töltenek ki, a vizsgálatvezető szakemberek ezek kiértékeléséből következtethetnek majd a program eredményességére.

A résztvevők minden alkalommal húsz percet kapnak arra, hogy kiírják magukból életük legnehezebb eseményével kapcsolatos érzéseiket. Első alkalommal az életüket leginkább meghatározó traumával vagy érzelmi megrázkódtatással kapcsolatos legmélyebb gondolataikat és érzéseiket kellett papírra vetniük: magát az eseményt, illetve azt, hogyan éreztek akkor, amikor történt, és hogyan éreznek most azzal kapcsolatban. A második foglalkozáson mélyebbre ástak a résztvevők: a traumát az életük más területeihez kellett kapcsolniuk. Hiszen – ahogy az a vizsgálatvezetők által megfogalmazott instrukciókban áll – egy-egy trauma vagy érzelmi megrázkódtatás életük minden területére hatással lehet: a barátaikkal és családjukkal való kapcsolatukra, vagy arra, ahogy mások látják őket, és ahogy ők látják önmagukat. Itt már akár arról is írhattak, hogy ők maguk mennyiben lehetnek felelősek a trauma bizonyos hatásaiért. A harmadik alkalommal az eseménnyel kapcsolatban azokra az érzelmeikre és gondolataikra kell összpontosítaniuk, amelyek most a leginkább befolyásolják és meghatározzák az életüket. Megfogalmazhatják, hogy milyen érzéseik és gondolataik támadtak, miközben erről az érzelmi megrázkódtatásról írtak, hogyan alakította ez az esemény az életüket, és azt, hogy kivé váltak. A negyedik foglalkozáson egy kissé hátrébb lépve szemlélhetik azokat az eseményeket, gondolatokat és érzéseket, amelyeket az előzőekben feltártak és kiírtak magukból. Elsősorban arra kell fókuszálniuk, hogy mit tanultak, mit veszítettek és mit nyertek életük megrázkódtatásaiból. Írhatnak arról, milyen értékeket tartanak legfontosabbnak az életben, milyen céljaik vannak az életben, és hogyan segítik hozzá őket korábbi tapasztalataik, akár elszenvedett fájdalmaik ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjék. Az ötödik alkalommal a részvevők a kapcsolataikon keresztül vizsgálják önmagukat. Felidézhetnek egy különleges eseményt vagy élettapasztalatot, leírhatják a legboldogabb, legcsodálatosabb, legkülönlegesebb élményüket, és közben felidézhetik, hol voltak akkor, hogyan éreztek akkor, mire gondoltak, mit mondtak, mit mondtak nekik, ki volt velük, és mit éreznek most ezzel kapcsolatban. Megfogalmazhatják, kinek tartoznak hálával, kinek bocsátottak meg, kitől kérnének bocsánatot, kikre számíthatnak, kik kísérik őket azon az úton, amit választottak maguknak.

A program természetesen az adatvédelmi előírások figyelembevételével zajlik, az elkészült írások nem kerülnek nyilvánosságra. Minden résztvevő eldöntheti, hogy az általa leírtakat magával viszi, vagy a vizsgálatvezetőnél hagyja. Ha a terápiára jelentkező fogvatartott közben meggondolja magát és mégsem akar részt venni a foglalkozásokon, bármikor kiléphet a programból.

- Ez nagyon jólesett – sóhajtott fel az első foglalkozás végén a programban részt vevő egyik fogvatartott. Hozzátette: gyakran ír levelet a családjának, de akkor „nem ás ilyen mélyre”, és inkább a pozitív gondolatait, érzéseit veti papírra.

Horváth Patrik nevét, arcát vállalva beszélt arról, hogy miért jelentkezett a programra. Mint elmondta: bízik abban, hogy az írásterápia révén az idő nemcsak gyorsabban, de hasznosabban is telik, az öt alkalom után pedig „a fejében is helyére kerülnek majd a dolgok”.