Büntetés-végrehajtás

Hajdú Miklós 1955. december 14-én született Hernádkakon. Szülőfalujában töltött éveket követően, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol 1974-ben érettségizett. Egész életét meghatározta a Szent Ferenc-i derű, az egyszerűség, a közvetlenség. Érettségit követően az Egri Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait, 1981-ben szentelték pappá. 1981-1984 között első állomáshelye Sárospatak volt. Káplánként az egyházközségben kiemelkedő munkát végzett, majd 1984-1997 között Tiszacsermelyen lett plébános. Ebben az időszakban keresett olyan szellemi kört, mely szociális érzékenységének, tenni akarásának megfelelt. Így került kapcsolatba a Rátai Csaba pszichológus vezette zempléni szakmai körrel és a büntetés-végrehajtási szervezettel is. A rendszerváltozás évei alatt végbement politikai változások tették lehetővé, hogy a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben a vallási élet újrainduljon. Makranczi Géza sátoraljaújhelyi plébános ajánlásával 1989. szeptember 1-jétől tartott alkalmanként vallási foglalkozásokat, majd karácsonykor az első istentiszteletet a fogvatartottak számára.
Az 1997-ig a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben, majd erdőkövesdi plébánosi kinevezését követően a Heves Megyei Bv. Intézetben végzett lelkipásztori tevékenységet.

Magyarországon a Börtönlelkészi Szolgálat 2000. augusztus 1-i hatállyal indult újra, ekkortól került kinevezésre a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe börtönlelkésznek. Az ezredfordulótól haláláig különös odafigyeléssel, szorgalommal, kreativitással látta el lelkipásztori feladatait a fogvatartottak és a személyi állomány körében is.
Bár a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából 2006 végétől hivatalosan is a Börtönlelkészi Szolgálat koordinátora volt, ezt a tisztséget nem rangként, hanem szolgálatként élte meg, így a börtönlelkészek között szakmai tudása, elhivatottsága alapján is vezetőjük volt. Meghatározó szerepe volt a börtönlelkészi szolgálat alapdokumentumainak megalkotásában, a börtönlelkészek feladatkörének meghatározásában.

A napi papi teendői mellett számos olyan kezdeményezés származik tőle, melyeket Magyarországon, Európában, sőt az egész világon elsőként valósított meg. Felismerve a cursillo, mint közösségi lelkigyakorlatos módszer hatékonyságát, a börtön falai között is meghonosította a hazai intézetekben. 2014-ben tartották Sátoraljaújhelyen az I. Börtöncursillot, majd az ezt megerősítő ultreya alkalmakat is. E munka kiemelkedő állomása volt, hogy a Rómában, 2015-ben rendezett cursillósok európai konferenciájára a sátoraljaújhelyi elítéltek készíthettek ajándékot Ferenc pápának.
2016-ban első alkalommal szervezte meg a Fogvatartottak Országos Zarándoklatát Nemzeti Kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra, amit 2017-ben a személyi állomány részére megvalósított zarándoklat követett.
Intézeti munkásságának mérföldköve az egyházi könyvtár létrehozása, mely a Sárospataki Refomátus Teológiai Akadémia felajánlásából érkezett lelki irodalmak elérését teszi lehetővé a fogvatartottaknak.
Az intézeti kápolna volt a helyszíne a heti rendszerességgel megtartott miséinek és a református, evangélikus, görög katolikus lelkészekkel, teológushallgatókkal közösen tartott Mécses Klubnak.
A formális istentiszteleti alkalmakon túl egyéni foglalkozásokat tartott a fogvatartottaknak, a látogatások alkalmával a hozzátartozóknak, valamint a személyi állomány tagjai részére mindig elérhető volt szolgálati időben és azon kívül is mindig - így számos kollégánk családi eseményén szolgált, legyen az esküvő, keresztelő, temetés. Az állománytagokkal való törődés szép példája volt életében a gyerektáborok szervezése is. Ennek a szemléletének köszönhető, hogy egyes intézeti események is méltóan kerültek megünneplésre, mint a Politikai Elítéltek Közösségének éves találkozói vagy a Hősök Temetőjében mondott imái a Hősök Napja és a Doni Hősök Emléknapja alkalmából.
Intézeti munkája messze meghaladta lelkipásztori tevékenységi körét, tudományos munkássága a büntetés-végrehajtás szempontjából is jelentős. A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön fennállásának centenáriumára írt kötet társszerzője volt. Ezt a munkáját a 2005 óta eltelt időszak historia domus bejegyzései alapján kívánta folytatni és szerkesztett formában megjelentetni. Ezen dolgozott utolsó, kórházi napjai alatt is. Rendszeresen írt tanulmányokat a Börtönügyi Szemlébe, illetve más, hitéleti folyóiratokba is.
Személyes jelenlétén alapuló, fáradhatatlan munkájában a koronavírus-járvány korlátozta, azonban még ekkor is tudott újat kitalálni, a nagyböjti időszakban, húsvétig tartó vetélkedőt szervezett a fogvatartottaknak.

Hajdú Miklós munkásságát 60. születésnapja alkalmából dr. Pintér Sándor belügyminiszter emléktárgy adományozásával ismerte el.

65 éves korában nyugdíjba vonult, de ez esetében csak jelképes volt, ugyanúgy folytatta munkáját. Számos ötletének, tervének – mint az irodalmi és filmklub, további cursillok, ultreyák és zarándoklatok megszervezése – megvalósítását azonban halála miatt már csak utódai fogják tudni megvalósítani.

E különösen gazdag papi életúton egy jelentős időszak volt, amíg a büntetés-végrehajtási szervezetben szolgált, és számunkra, akik munkatársai lehettünk ezalatt, ezért különösen is hiányozni fog derűs személyisége.

Nyugodjék békében!